KÖTELÉK - 10. fejezet

ÁLOM

Hosszú percek teltek el úgy, hogy hangtalanul zokogva ült a volán mögött, mire képes volt nyugalmat erőltetni magára. Letörölte a könnyeit, sebességet váltott, majd hazahajtott. Se Patrick, se Diana nem voltak még otthon, és ha őszinte akart lenni, most örült ennek. Szeretett volna egyedül lenni. Felment a szobájába, lepakolta a cuccait, majd rávette magát az ágyára. Sokáig csak feküdt egy helyben, gondolatai cikáztak az agyában.

Hogy lehetett ilyen buta, hogy képes volt beleszeretni Adam-be, hisz tudta, hogy kettejük kapcsolatának nincs jövője! Mégis, valahányszor Adam rámosolygott, rá pillantott, vagy csak hozzáért, egyre közelebb került a vonzalom fogalmától a szerelemig. Adam ugyanúgy érezhet ,mint ő, vagy még nem jutott el eddig? Sosem kérdezné meg tőle, ahogy azt sem mondaná el neki, hogyan érez iránta. Fölösleges lenne felkavarni az érzelmeket, feltépni a sebeket. A vége így is úgy is az lesz az egésznek, hogy Adam marad Bianca-val, ők pedig csak barátok...

Telefoncsengés zökkentette ki a kesergésből. Lepattant az ágyról, és kikotorta mobilját a táskájából. A kijelző új üzenetet jelzett, méghozzá Adam-től:

"Itt állok az erkélyen. Beengedsz?"

Nem hitt a szemének, kétszer is elolvasta, mire felfogta a tartalmát. Odasietett az erkélyajtóhoz, elhúzta a függönyt, majd szélesre tárta azt. Adam ott állt félszegen, sütött róla az aggodalom, de zavarban is volt.

- Te felmásztál az erkélyre? - kérdezte döbbenten Celia.

- Mint láthatod. Bemehetek?

- Gyere... - vont vállat.

Becsukta a fiú után a bejáratot, majd visszament az ágyához, és hátát a támlához vetve leült. Adam ráérősen körülnézett a szobában, megérintette a lány széthagyott holmijait, megszagolta parfümjeit, belelesett cd-tartóiba, belelapozott egy-két könyvébe.

- Házkutatást tartasz? - érdeklődött mosolyogva a lány.

- Nem, csak szobakutatást. Olyan érdekes dolgaid vannak...

- Azért jöttél, hogy átvizsgáld a szobám, vagy van valami egyéb oka is? - tért rá a lényegre Celia.

- Elszaladtál. - nézett rá bűntudatosan. Odament az ágyhoz, leült Celia mellé, és megfogta a kezét. - Megbántottalak?

- Nem... - motyogta. A fiú közelsége elkábította. Érezte rajta a tőle kapott parfüm illatát, s ettől még a karja is libabőrös lett. - Nagyon zavart, ahogy Bianca viselkedett veled, felbosszantottam magam rajta, és inkább hazajöttem.

- Hallottál minden szót, igaz? - szorította meg kicsit a kezét.

- Igen. Elképesztő, hogy milyen akaratos lány! - fakadt ki.

- Igen, az. Celia, nekem semmi kedvem odamenni ma éjjel. - vallotta be.

- Úgy sem érzed magad jól vele? - kérdezte kissé pirulva.

- Lia, te nem voltál még egy fiúval sem, nem tudod, milyen a szex. Bianca előtt voltak hosszabb-rövidebb kapcsolataim, és nem mind csak a szexről szólt. Sokban volt érzelem is. Bianca esetében ezen már rég túl vagyunk, hisz jó ideje leginkább ellenszenvet, mint szerelmet érzek iránta. Kész rémálom eljátszani, hogy élvezem azt, ami köztünk történik. Minden porcikám tiltakozik az érintése ellen, mégis kikényszeríti, hogy törődjek vele...

- Sajnálom, Adam. - suttogta Celia. Annyira szerette volna megvigasztalni valahogyan a fiút, de nem tudta, hogyan is kezdjen hozzá. Ha neki valami problémája volt, édesapja mindig megölelte. Talán Adam-nek is jólesne egy hasonló gesztus, gondolta, majd előrehajolt, és karjaiba zárta a fiút. Izmos vállak kerültek a karjai alá, erős mellkas préselődött a melleihez, és két nagy kéz simogatta a hátát. - Jobb így? - kérdezte Celia.

- Sokkal. Itt maradhatok veled, amíg nem kell Bianca-hoz mennem? - kérdezte, mire Celia kissé megmerevedett, és kibontakozott az ölelésből. Bianca említése eszébe juttatta, hogy tulajdonképpen Adam az ő "tulajdona", így neki nem kéne ennyire személyeskednie.

- Persze. Hozok fel valami nasit, és megnézhetnénk egy filmet. Válaszd ki addig nyugodtan. A dvd-k a tévé felett vannak. - hadarta izgatottan Celia, majd egy szempillantás alatt el is tűnt. Leszaladt a lépcsőn, kis híján fellökte az épp hatalmas bevásárlószatyrokkal bevánszorgó Diana-t, berontott a konyhába, és lázasan keresgélt a szekrényben valami étel után.

- Mi lelt, húgi? - kérdezte kissé zihálva Diana.

- Adam itt van! - felelte a konyhaszekrényből.

- A mosogató alatt? - tréfált Di.

- A szobámban. Filmet nézünk. - felelte bosszúsan. - Hová tetted a chips-et?

- Celia, a mosogató alatt csak vegyszereket tartok. Az ehető dolgok a felette levő szekrényekben vannak. - nevetett Diana.

- Kösz. - fintorgott. - Nem baj, hogy itt marad? - nézett Diana hasonlóan zöld szemeibe.

- Boldog vagy így? - kérdezte aggódva nővére.

- Nagyon rosszul esne, ha nem lenne a barátom. Ő fontos nekem. - magyarázta.

- Belezúgtál! - szörnyedt el.

- Di, kérlek! - fogta könyörgőre. - Másképp nem lehetek vele, csak barátként...

- Miért kínzod magad, Celia? - suttogta Diana, miközben elővette a chips-es zacskót, és húga kezébe nyomta.

- Ha ilyen vagy, nem mesélek többé semmit... - fenyegette meg Celia mosolyogva. - Ne aggódj miattam, nem lesz semmi gond.

- Kérhetek rá kockázat elemzést? - érdeklődött.

- Kb. annyi az esélye annak, hogy összetöri a szívem, és vonat elé vetem magam, minthogy holnap belém csap egy villám az utcán.

- Nem győztél meg... - sóhajtott.

Celia felvitte a chips-et. Amikor bement a szobájába, látta, hogy Adam már végigfeküdt az ágyán, és be is tette a filmet a lejátszóba.

- Gyere, Lia, kezdjük el.

- Mit választottál? - érdeklődött.

- Kill Bill. Imádom Tarantino filmjeit.

Celia kibontotta a zacskót, odaheveredett a fiú mellé, gondosan tartva a fél méter távolságot. Még a chipset is kettejük közé tette. Egy ideig szótlanul feküdtek egymás mellett, csak majszoltak, majd Adam a lány felé fordult.

- Nem bújsz ide? Olyan jó érzés, amikor hozzám érsz...

Celia nem válaszolt, belenézett a barna szemekbe, és tudta, elveszett. Képtelen volt ellenállni a vágynak, hogy teljesítse Adam kérését, így közelebb húzódott hozzá. Adam a karjaiba zárta, fejét a mellkasára vonta, és gyengéden simogatta a haját. Celia már egy cseppet sem foglalkozott a filmmel, átadta magát mindent elsöprő érzésnek, hogy azzal a férfival fekszik összebújva, akit szívből szeret.

Adam úgy érezte magát, mintha a mennyekben lenne, eszelős boldogság járta át minden porcikáját, ahogy a mellkasán szuszogó szőkeséget nézte. A film közepénél aludt el, nem merte felkelteni, olyan édesen aludt. Óvatosan kicsúszott öleléséből, betakarta Celia-t, majd távozott arra, amerre jött. Nehéz szívvel hagyta magára a lányt, annyira védtelennek tűnt álmában...

Beült a kocsijába, elhajtott a város másik felére, s felmászott egy másik lány ablakába. Hiába töltöttek együtt egy szenvedélyes éjszakát Bianca-val, fel sem ért azzal, amit Celia-val élt át, pedig köztük csak egy ölelés, és egy összebújás történt. Bianca csúnyán leszerepelt a szőkeséggel szemben. Nem igazán jött álom a szemére, Bianca folyton felzaklatta simogatásaival. Hátat fordított hát neki, és Celia-ra gondolt. Milyen más lenne az élete, ha vele járhatna! Milyen boldog lenne a szőke lánnyal! Ez csak álom, sóhajtott Adam, majd nagy nehezen alaudt.

Celia az éjszaka közepén riadt fel egy szörnyű rémálomból, félelemmel telve tapogatott Adam után az ágyban. Felkapcsolta a villanyt, hogy meggyőződjön róla a szemeivel is, Adam elment. Fájdalmas pillanat volt ez számára, be kellett látnia, ez mindig így lesz. Ő csupán lopott időtöltés lehet Adam számára, s végül mindig magára fogja hagyni, hogy Bianca-hoz menjen. Ő és Adam... Csupán álom!