KÖTELÉK - 16. fejezet

SZERELEM

Csak 16 éven felülieknek!

Celia álmosan botorkált le a konyhába. Kinyitotta a hűtő ajtaját és egy sárga Post-it reppent le róla a földre.
A fáradtságtól vékony csíknak tetsző szemével meredt a papírlapra és hangosan mormolva összeolvasta a cirkalmas betűket:

Kellemes napokat Nektek!
27-én este érkezünk.
Sok puszi:
Di és Patrick


Elmosolyodva kivette a tejet a hűtőből, müzlijére öntötte, és megreggelizett. A fürdőszobában eltöltött néhány kellemetlen pillanatot, mire sikerült kellőképp’ ellazítania a hasizmát, hogy be tudta adni az inzulint, de végül sikerült neki. Fogat mosott, megfésülte mézszőke hajzuhatagát, majd visszament a konyhába, hogy Adam férfigyomrának megfelelő kiadós reggelit készítsen.

Kenyeret szelt, megkente vajjal, sonkadarabokat, paradicsomot, sajtot tett rá, majd behelyezte a sütőbe, és megpirította. Mikor kész lett, óvatosan kivette a tepsit, és a pultra rakta. Kivette belőle a kenyérszeleteket egy tányérra, és épp vissza akarta tenni a sütőbe a tepsit, mikor kicsúszott a kezéből. Ösztönösen utána akart kapni, de még időben elrántotta a kezét, és így a combját érte a még mindig forró fém.
Fájdalmasan felkiáltott. Bőrén tenyérnyi vörös folt tűnt elő, ott, ahol a tepsi hozzáért.

- Hol van ilyenkor az az ablakon besurranó lovag? – kiáltottam fel ingerülten. Feszültem figyeltem, ahogy a húgom elbattyog konyharuháért, és benedvesítve körbetekeri lábán. Önkéntelenül felsóhajtottam, amikor Adam végre feltűnt és a konyhapadlóra roskadt lányt felemelte.

- Mi történt? - kérdezte aggódva.

- Magamra ejtettem a tepsit - szűrte ki fogai közt Celia.

- Mutasd - kérte Adam, mire ő elvette a nedves ruhát sajgó bőréről. - Nagyon fáj?

- Neked mennyire fájna? Naná, hogy nagyon fáj neki, te ütődött! - kiáltottam fel ismét.

- Nagyon – nyelte le könnyeit Celia.

- Hol tartja a nővéred a kenőcsöket? - kérdezte a fiú elszánt arccal.

- A hűtőben, a legalsó fiókban. De miért…?

Adam előkeresett egy kenőcsöt, és vastagon bekente a lány lábát vele.

- Ez kisebb égési sebekre való. Naponta két-háromszor kell bekenni - magyarázta.

- Csak nem te is orvos leszel? – mosolyodott el Celia a fájdalomtól kissé kényszeredetten.

- Nem, de ragadt rám pár dolog. Sokkal inkább szeretnék rendőr lenni - vallotta meg. - Jobb már? - kérdezte kedvesen.

- Mintha jeget raktál volna rá. Reggelit készítettem neked… - mutatott a pulton levő tányérra. - Ki fog hűlni, ha nem eszed meg.

- Gyere, segítek felállni - nevetett Adam, - te kis konyhatündér.

Adam a lány hóna alá nyúlt, és lassan talpra állította. Celia elbicegett a fotelig, és igyekezett úgy leülni, hogy ne kenjen össze semmit a kenőccsel. Adam eközben hatalmas harapásokkal elpusztította a négy szelet kenyeret, és megivott mellé fél liter narancslevet is.

- El nem tudom képzelni, hogy bírsz ennyit enni - ámuldozott Celia, - én csak egy felet tudnék megenni.

- Amilyen gebe szegény, nem csoda – csattantam fel, amire Chris felkapta fejét.

- Szegény?

Válaszul legyintettem egyet, és újra a monitorra meredtem.

- Tudtommal csak a szénhidrát beviteled számít, nem? Miért nem nassolsz napközben olyan dolgokat, amiben nincs, vagy csak nagyon kevés van? - kérdezte Adam. - Ha kicsit erőlteted, elkezd kitágulni a gyomrod, és többet fogsz tudni enni. Híznál is pár kilót, ami hidd el, nagyon jól állna neked.

- Túl csontos vagyok, ugye? - biggyesztette le ajkát szomorúan.

- Inkább túl csacska… Gyönyörű vagy, Lia, de aggódom az egészséged miatt. Másrészt félek, ha erősen magamhoz húzlak, eltöröm a kis csontjaidat - nézett rá lágyan Adam. Tekintete felért egy simogatással. - Nagyon finomak a szendvicseid.

- Igyekeztem. Mondhatni feláldoztam a lábamat az éhséged csillapítására. - nevetett Celia.

- Imádom a lábad, Lia - nézett rá komolyan. –Jut eszembe, nem játszottunk tegnap este - rótta meg szelíden.

- De! – ellenkezett a lány.

- Azt beszéltük át mit szeretsz velem együtt csinálni az ágyban. Az nem ugyanaz, amit a családoddal csináltál.

- Akkor ma bepótoljuk. Ki kezdje?

- Én szívesen kezdek - vállalta el Adam lelkesen. - Szeretem, ahogyan rám nézel, a szemeid olyankor mindig csillognak, mintha ők külön örülnének, hogy láthatnak engem. Szeretem a hajadat, mert egészen különleges színe van, mindig virágillatú, és olyan selymes, hogy legszívesebben folyton csak simogatnám. Szeretem a bőrödet, mert olyan lágy, és nagyon vonzó az illata. Szeretem a kezeidet, főleg, mikor megérintesz velük. Senki sem képes olyan érzelmeket kiváltani belőlem, mint te egyetlen érintéssel! - ismerte be. - Szeretem a melleidet, mert egyszerűen tökéletesek, a hasadat, attól függetlenül is, hogy sebhelyes. A formás kis popsidat imádom markolászni, de erre szerintem már magadtól is rájöttél, a lábaidat említettem már. Egy kis részt kihagytam, de hidd el, azt is imádom - mosolygott huncut ábrázattal, majd elkomorodott. - Mindenesetre nem szeretném, ha azt hinnéd, ami köztünk van, az csupán szex, mert nem csak az… - ám itt sokat sejtetően témát váltott. - Az egyik tervem, hogy rendőr leszek, a másik, hogy kívül-belül kiismerjelek. Mindent tudni szeretnék rólad. Az egyik vágyam, hogy megszabaduljak a nem kívánt dolgoktól, - ezen nyilván Bianca-t értette - a másik vágyam pedig, hogy örökké veled lehessek!

Celia szemébe könnyek szöktek Adam mondatainak hatására, de azért elmondta saját verzióját is, habár kicsit remegő hangon kezdett hozzá.

- Nem akarlak megismételni, fölösleges volna. Olyannak imádlak, amilyen vagy, szeretem minden egyes porcikádat. Melletted teljesen biztonságban érzem magamat, és úgy vélem, mindenben számíthatok rád. Én is szeretnélek kiismerni téged. A tervem az, hogy leérettségizem, főiskolára megyek. A vágyam… - eltöprengett egy pillanatra, mégis mit mondjon - a vágyaim veled kapcsolatosak.

- Kifejtenéd ezt bővebben, Lia? - vonta össze a szemöldökét.

- Vedd már észre, hogy szeret téged! - kiáltottam a képernyőnek felindultan.

- Úgy nézed őket, mintha szappanopera lenne - nevetett ki Christian, mire kicsit visszavettem a hangerőmből.

- Szeretnék veled táncolni, sétálni, filmet nézni, mindent, amit elbír egy ilyen fajta kapcsolat, mint a miénk - mosolygott rá félszegen.

- Imádnivaló vagy, tudod? - kérdezte, miközben odalépett a fotelhez, és letérdelt a lány lábai közé.

- Te vagy az… - suttogta Celia, miközben olyan közel hajolt Adam-hez, hogy az orruk csaknem összeért. Egyik kezével lágyan végigsimított a fiú borostás arcán, másikkal belekapaszkodott izmos felkarjába, majd olyan gyengéden csókolta meg, mint még soha. Igyekezett minden érzelmét beleadni ebbe a csókba, hogy ne kelljen kimondania, Adam magától jöjjön rá, mit érez iránta.

- Mit érzel irántam? - kérdezte elfúló hangon a fiú, mikor ajkaik elváltak.

- Mit gondolsz, mit érzek irántad? - nézett bele barna szemeibe félszegen Celia.

- Elbizonytalanítottál - vallotta be.

- Ahogy te engem - felelte pajkos mosollyal a lány.

- Hazudtam este, Lia. Nem fogok kis idő múlva beléd szeretni. Már beléd szerettem! - lehajtotta a fejét a lány ölébe, így rejtve el előre arcát. Celia cirógatni kezdte a haját, majd két keze közé fogta Adam arcát, kényszerítve őt, hogy felemelkedjen, és szemeibe nézzen.

- Én is beléd szerettem, Adam. Tiszta szívvel szeretlek, és kétlem, hogy ez valaha is megváltozna.

Celia szemei könnyesen csillogtak, de nem foglalkozott vele. Legnagyobb vágya, melyet senkinek sem árult el, immár valósággá vált, Adam szerelmet vallott neki. Lábával mit sem törődve szorosan magához húzta a fiút, fejét a nyakába fúrta, de ekkor már nem tudta feltartóztatni könnyeit. Adam beletúrt a szőke fürtökbe.

- Boldog vagyok, Lia, de nagyon fáj, hogy nekünk csak ilyen lopott órák jutnak - suttogta a lány fülébe.

- Adam, semmi sem számít, csak az, hogy együtt legyünk! Engem nem érdekel, mi történik köztetek Bianca-val, csak hozzám gyere haza! - súgta vissza sírós hangon.

- Én nem tudnám elviselni, hogy más öleljen helyettem - szorította erősebben.

- Ó, persze, Celia viseljen el bármit, de te nem tennéd meg mindazt cserébe. Férfiak… - fújtam dühödten. Adam kezdi elveszíteni a szimpátiámat. Futólag az ágyam feletti polcon heverő baseballütőre pillantottam.

- Engem sosem fog más ölelni, csak te, Adam - fogadta Celia.

- Mondd ki újra - kérte.

- Szeretlek - mosolyodott el végül a lány.

- Hát még én… - dünnyögte Adam, miközben gondosan ügyelve a lány sérült combjára felemelte, és felszaladt vele az emeletre, hogy megmutathassa neki mennyire.

- Ezek telhetetlenek. Chris, már megint szerelmeskednek… - tájékoztattam az ágyon olvasgató bátyámat, és a privát szférát meghagyva nekik újra kikapcsoltam a monitort.

- Ilyenek a szerelmesek. Ők pedig még nagyon az elején tartanak a kapcsolatuknak - magyarázta homlokráncolva. - Neked is volt már pasid, tudod, hogy megy ez.

- Persze, egyszer rég… - suttogtam.

A nap jelentős részét a meleg takaró alatt töltötték összebújva.

- Csak erre vágyom ezekben a napokban - mondta Adam, majd apró csókot nyomott a lány homlokára.

- Csak te és én - dünnyögte Celia, majd álomba szenderedett.

Adam továbbra is simogatta szerelmét, rajongó tekintettel nézte őt, ahogyan aludt, majd fél órával később már ő is elszundított.

KÖTELÉK - 15. fejezet

VALLOMÁSOK ESTÉJE

Csak 16 éven felülieknek!

A titkos románcba bonyolódott párocska néhány napig nem tudott találkozni. De mily’ nagy örömöt okozott az újratalálkozás. Esküszöm, szinte zsebkendővel törölgettem szemem sarkát, persze nem a meghatottságtól. Az éteri boldogságot tovább fokozta, hogy Bianca a családi hagyományokhoz híven a karácsonyt és a szilvesztert Európában ünnepelte a nagyszüleinél. Naiv döntés volt részéről, hisz Adam és Celia számára kapcsolatuk még szorosabbá tételét segítette ezzel elő. Az elsőszámú barátnő lelépéséig Adam, szerepéhez híven a Taylor család kegyét kereste. Mindezt Celia nem bánta, hisz’ így a lopott órák helyett több napra magáénak tudhatta a srác minden figyelmét.

Szenteste előtti napon Diana felvázolta Celia előtt az ünnepi terveket, melyekbe őt nem igazán vonta bele. Kezdetben örült is neki, de amikor a nővére nélküle indult el az utolsó nagy vásárlási rohamra, elszontyolodva kóválygott egy ideig az üres lakásban, majd Di után hajtott.

Di és Patrick New York-ba akartak utazni, hogy kettesben tölthessék el a 24-ét követő napokat; már nekik is kialakult egy családi ünnepi menetrend, amihez ragaszkodtak. Diana elmondása szerint imádnivaló a téli nagyvárosi nyüzsgés, a felhőkarcolók közt aláomló hóesésben andalgás pedig egyszerűen csodának írta le. Celia nővérét hallgatva nem tudta elrejteni boldog mosolyát, le is bukott. Szinte szótára összes szinonimáját felhasználta, hogy megnyugtassa testvérét, nem lesz semmi gond, ha magára hagyja őt pár napra, hiszen lesz társasága…

- Majd felhívom Adam-et, és beszélek vele erről - felelte Diana, - nehogy a nagy szerelem közepette kómát kapj… - ingatta meg mosolyogva szőke fürtös fejét.

- Di, nem vagyok pelenkás, és te is tudod, hogy gondosan odafigyelek az inzulinra - vetette ellen.

- Igen, többnyire odafigyelsz, de ez távol áll a gondos kifejezéstől… Számolni is kellene a szénhidrátot, amit megeszel! - mondta Diana bosszúsan, miközben elővette telefonját.

Celia nem vitatkozott tovább, hagyta, hogy nővére felhívja Adam-et. A fiú álomból térhetett magához, mert Di többször is bemutatkozott, és első mondatait is ismételni kényszerült. Diana összeszűkített szemmel tette mindezt, és amint Adam teljes figyelmét magáénak tudhatta szinte anyai utasításokat adott neki miként tudná Celia jólétét fenntartani. A vonal bontása után az elutazás meghiúsításán is töprengett, hisz ha Adam 10 órakor még mélyen alszik, hogyan lenne képes felügyelni az ő törékeny húgát?

Másnap reggel a család egyetlen férfitagja többszöri felszólítás után felállította a fenyőt a nappali egyik sarkában. Nem volt akkora, mint amekkorához Celia szokott, és ezt egy óvatlan pillanatban szóvá is tette. Partick csípőre tett kézzel méregette szerzeményét, és teljes meggyőződéssel állt ki a fa érdemei mellett: alsó fele tökéletes körívet alkot, törzse egyenesen fut fel a vékonyodó csúcsig, és olyan szép íve van, melyen azonnal megakadna bárki tekintete.

A kis család a délelőtt jelentős részét a fenyő díszítésével töltötte, minek eredményeképp’ a nővérek nevetési rohamok sorozatát éltek át. Patrick csúfos vereségét könnyes szemekkel követték végig, akinek az égősor elejének és végének megtalálása annyi időbe telt, mint a fa teljes pompába rázása a lányoknak. Fél tizenkettőre a három kimerült, kipirult ember elégedetten szemlélte meg első közös karácsonyfájukat.

- Patrick szívem, amíg mi elkészítjük az ebédet, te mit fogsz csinálni? - érdeklődött Diana újra megtörölve szeme sarkát.

- Arra gondoltam, a győzteseknek kijáró megelégedéssel letelepszem a tévé elé egy kicsit… De új vélem még igényt tartanál rám - sóhajtott lemondóan. – Szóval, miben segítsek?


- Hasogathatnál pár farönköt, és begyújthatnál a kandallóba estére. Gyerekkorunkban, mikor még anya élt minden évben így tettünk. Lekuporodtunk a szőnyegre, és mindenki elmesélte, mit szeret a másikban, és milyen tervei vannak az eljövendő évre - elevenítette fel emlékeit Diana ábrándos arccal.

Celia meghatódott nővére gesztusán, és szemeit újra könnyfátyol lepte el. A testvérek összeölelkeztek és Celia remegő hangon megköszönte nővérének, hogy ennyire figyelmes és életben tartja családi szokásaikat.

Az estebéd vélhetően remekül sikerült, hiszen Diana kiemelkedő főzési tudományát minden újabb fogás után az egekbe magasztalták.
Képeslapra illő angolszász családi idill volt ez: tojáslikőrt szürcsöltek, gyümölcsmártásban tocsogós sült húst ettek krumplival, és az étkezés vége felé tartva mindig feltűnt egy újabb tálnyi étel-megleptés. Az evőeszközök letétele után hosszú percekig csendben ültek az asztalnál, és kissé pihegve fektették kezüket hasukra. Celia magára vállalta a mosogatást, majd miután befejezte, csatlakozott Di-hez, és segített neki becsomagolni a másnapi utazásra.

- Szívem - dugta be a fejét Patrick az ajtó mellett, - készen vagytok? - érdeklődött ártatlan arccal.

- Igen, Patrick, épp most cipzároztam be a te bőröndödet is - mosolygott rá Diana kedvesen. - Bontsunk ajándékot?

- Igen! - kiáltott fel Celia még hangosabban, mint sógora, és futni kezdett a fa felé. Nem volt könnyű dolga, Patrick és Diana szorosan a nyomában voltak.

Lázas ajándékbontogatás következett. Celia kapott Di-től egy gyönyörű fehérarany nyakláncot, melyen egy gyémántsorral keretezett kis medál csüngött. Pont olyan alakja, volt, mint egy tökmagnak, s ő akaratlanul is felnevetett, mikor meglátta. Azon nyomban a nyakába tette, s összepuszilgatta köszönetképp' nővérét. Patrick komolyabb meglepetést tartogatott számára, egy nagy összegű vásárlási utalvánnyal kedveskedett neki.

- Köszi, Patrick - puszilta meg sógorát is lelkesen.

- Nem tudtam, minek örülnél igazán, nem akartam olyat venni, ami nem tetszik, így gondoltam, te majd megveszed magadnak - magyarázkodott félszegen.

- Nagyon örülök neki! - biztosította Celia. Amint Di félszegen a többi csomag felé pillantott örömébe feszült várakozás vegyült.

Diana egy platina karórát kapott férjétől, valamint egy szexi csipkebetéttel ellátott fekete hálóinget, melyet miután kibontott a csomagolásból, pirulva próbálta visszarejteni a kacagó Celia elől. Húgától egy extravagáns szabású, szolidan flitteres sötétlila ruhát kapott.

- A szilveszteri bulira szántam - mondta mosolyogva Celia. - Van még hozzá egy csizma, és egy hozzá illő kis táska is.

- Jó fej vagy, húgi - ölelte meg. - Köszönöm.


Patrick is végzett a csomagolópapír gyilkolással, szemei csillogtak az örömtől. Diana-tól egy új bőr aktatáskát és egy drága tollat kapott, Celia-tól pedig egy trendi pólót és egy lila inget, ami pont illett Diana ruhájához.

- Köszönöm, csajok! - hálálkodott.

Lekuporodtak a kandalló elé, s belekezdtek a közös családi játékba.

- Patrick szeretlek téged. Megmosolyogtatsz, mikor rossz kedvem van, elfogadsz olyannak, amilyen vagyok, és elviseled, ha kiállhatatlan vagyok. De a legjobban azt szeretem, hogy énem legjobbját hozod ki belőlem - hadarta el egy szuszra Diana, miközben alaposan elpirult. Félénken megsimogatta férje kezét, mire Patrick lágy csókot nyomott kézfejére. Diana Celia-hoz fordult: Celia szeretlek téged, ha nem a hugom lennél, akkor is közel állnál a szívemhez. Örülök, hogy nekem csak te jutottál… Nagyon féltelek, és próbállak jó irányba terelgetni, és csak remélni tudom, hogy sosem teszek majd semmi olyat, amiért megharagszol majd rám. Imádom, hogy olyan kis cserfes vagy, mégis szégyellős. És hogy mik a terveim, vágyaim? - kérdezte töprengő kifejezéssel az arcán. - Szeretnék két gyereket. Egy kisfiút és egy kislányt. Szeretném, ha a kishúgom nagyon boldog lenne, elvégezne egy jó egyetemet, és sokra vinné az életben.

- Diana, szeretlek téged, mert a feleségem vagy. Szerettelek abban a pillanatban, mikor először megpillantottalak. Sosem felejtem el azt a kis kék ruhádat, ami aznap viseltél. Szeretem a kedvességed, a szerénységed, és nem utolsó sorban a szakácstudományod fejlődését, mert az első próbálkozásaid… - megjátszva megremegett, majd szélesen elmosolyodott. - Szeretem, hogy szeretsz!

- Tökmagom - fordult vidáman Celia-hoz. - Tömörem: imádlak. Nagyon boldog vagyok, hogy velünk élsz. Szeretek veled filmet nézni, viccelődni. Csendes vagy, de ha beszélsz hozzánk, az mindennél többet mond nekünk. Remélem, te is jól érzed magad nálunk… A terveim nem nagy szabásúak. Gyerekek, talán egy kisállat.

- Mindkettőtöket nagyon szeretlek. Örülök, hogy apa halála után hozzátok kerültem, és nem a nénikénk kezei közé. Di, sajnálom, hogy a múltban voltak konfliktusaink, és emiatt elmentünk egymás mellett, de most, hogy ezen túltettük magunkat, sokkal jobban érzem magamat. Ti ketten vagytok a családom. Di, szeretem, hogy mindig aggodalmaskodsz, akkor is, ha néha az idegeimre mész vele, mert tudom, hogy csak jót akarsz nekem. Tényleg nagyon jól főzöl, és mindig odafigyelsz a betegségemre is. Szeretek beszélgetni veletek. Patrick-ben imádom, ahogy meccset néz… Hatalmasakat tudok nevetni rajtad - vallotta be huncut mosollyal.
Arra vágyom leginkább, minden így maradjon, ahogy van. Most boldog vagyok - összegezte félszegen.

Az érzelmi áradozásokat próbáltam fülem mellett elengedni, miközben a konyhapultként szolgáló háttámla nélküli kis székre tettem le az elkészült ételt. Bátyám hazaértével lehalkítottam a hangfalat és az asztali díszen meggyújtottam a gyertyákat. A láng remegve táncoló fényében átnyújtottam a bőrcsíkokból font karkötőt Chrisnek. Aki egy luxus kategóriába tartozó parfümöt adott nekem. Kikerekedett szemekkel néztem rá, és az oly’ annyira kedves kisfiús szabadkozó mosolyával megosztotta az ajándék titkát: lopott. Egy kiadós ölelkezés után leültünk a sült csirkecombok mellé, és egy anyára megemlékező ima után elfogyasztottuk ünnepi vacsoránkat.
Csak késő este csatlakoztam vissza testvéreim életébe újból.

Adam megmosolyogta a lányt. Fenn állt Celia hálójának előterében, onnan hallgatta a nappaliból felszálló szavakat. Talán elszégyellte magát a fülelés miatt, ezért visszahúzódott a szobába és óvatosan behajtotta az ajtót. Az ágyra leheveredve írt egy üzenetet kedvesének.

Celia mobilja megcsörrent a konyhaasztalon, ő pedig úgy megiramodott felé, hogy kis híján felborította a székeket. Jól sejtette, Adam-től érkezett egy üzenete.

- Bocsi, de ha nem baj, felmegyek a szobámba - fordult Di és Patrick felé.

- Mikor szokik már le ez a fiú az erkélyre mászásról? - nézett a plafonra Diana.

- Di, ha találkozni akar velünk, majd használja az ajtót - mondta nagy komolyan Patrick.

- Fél a rosszallásomtól, ugye? - szegezte Celia-nak a kérdést nővére.

- Majd beszélek vele erről - ígérte a lány, - újra - dörmögte inkább csak magának, miközben felszaladt a lépcsőn.

Ahogy belépett a szobájába, eszményi kép fogadta. Adam egy szál alsónadrágban feküdt a paplan selymes anyagán, és hívogatóan nézte őt.

- Valaki azt írta, hogy meglepetés vár rám az ágyamban. Ez felülmúlta az elképzeléseimet.

Becsukta az ajtót, elfordította a zárat, majd lassan odament az ágy elé. - Hiányoztam? - kérdezte bársonyos hangon.

- Megmutathatom, hogy mennyire, Lia, csak gyere ide hozzám - felelte kissé mélyülő hangszínben Adam.

Csaknem egy újabb ágy-jelenet következik? – emeltem meg gúnyosan szemöldököm.
Celia rámosolygott a fiúra, majd kecsesen kibújt ruháiból. Egy szál bugyiban és melltartóban mászott oda Adam mellé, aki rögtön meg is csókolta.
Kinyomtam a monitort és a hangfalat. Hálófülkében elfeküdve keserűen gondoltam arra, milyen rég is volt, mikor a szerelem heve engem melengetett.
A kamera, amíg álmomra vártam tovább vette az eseményeket…

* * *

Adam egyetlen csókja elég volt ahhoz, hogy égni kezdjen benne a vágy. Rámászott, és lovagló ülésben ráült. Jó érzés volt, ahogy testük összeért. Adam kezei belemarkoltak a fenekébe, nagyokat sóhajtozott közben. Bebarangolta a hátát, finoman kikapcsolta a melltartóját, és a földre dobta. Pillantása perzselte a lány bőrét, először csak simogatta melleit, majd ajkai közé vette mellbimbóit, és erősen szívni kezdte őket, amitől Celia azt hitte, megőrjíti.

Apró csókokat nyomott a fiú homlokára, mikor abbahagyta mellei kényeztetését, és haladt egyre lejjebb. Csókolta a száját, a nyakát, a mellkasát, majd a hasát is. Végül elérkezett ahhoz a bizonyos kitüremkedő területhez is, melyet az alsónemű fedett. Gondolkodás nélkül megszabadította tőle a fiút, és óvatosan a kezébe vette férfiasságát, mire az hangosan felnyögött.

- Még sosem csináltam ilyet… - suttogta félénken.

- Ahhoz képest kezdesz eléggé kicsinálni - nevetett Adam, majd ráfonta ujjait a lányéra, és megmutatta, hogy jó neki.

Celia hamar felbátorodott, látva, Adam mennyire élvezi az új helyzetet, így ajkai közé vette játékszerét, hogy nyelvével is simogathassa. Adam reakciója mosolyra fakasztotta. A fiú belemarkolt kétoldalt a lepedőbe, lélegzetét gyakran visszatartotta, majd erősen zihálni kezdett.

- Lia… - nyögte szenvedélyesen, majd hangosan felszisszent. Gyengéden eltolta magától a lányt, majd fölé került, és csókolgatni kezdte. Kezei mindenütt ott voltak, csókjai perzselték Celia bőrét. Melleinél ismét hosszan elidőzött, majd a hasán lévő hegeket is elborította csókjaival. Hirtelen letépte a lány bugyiját, behajlított térdei alá csúsztatta kezeit, majd ráhajolt legintimebb testrészére.

Most Celia-n volt a sor a lepedőmarkolászásban. Sosem érzett ahhoz foghatót, mint amit Adam azokban a percekben mutatott neki. Nyelve vadul hajszolta a szenvedély beteljesülése felé, s ő érezte, hogy ez nagyon hamar be is fog következni. Adam visszahúzta egyik kezét melléről, és miután végigsimított a lábán, lassan a hüvelyébe csúsztatta azt. Celia-n remegés futott végig, teste ívben megfeszült a kellemes érzéstől, és ahogy a kéz belülről simogatta, képtelen volt visszatartani tovább szenvedélyét. Hüvelye ritmikusan rángani kezdett, ő pedig zihálva, nyögdécselve elélvezett.

Adam felnyalábolta a lányt, és ahogy a hátára fordult, magára húzta. Celia megtámaszkodott a fiú feje mellett. Adam benyúlt a lábai közé, megsimogatta őt, majd ismét beléhatolt ujjával.

- Még mindig lüktetsz… - súgta a lány fülébe, majd kéjesen beleharapott. - Olyan jól csináltad az előbb, hogy azt hittem, szétrobbanok…

- Én sem panaszkodhatom - mosolygott rá Celia. - Olyan finom voltál…

- Amilyen most nem leszek, Lia - ígérte. Odanyúlt az éjjeliszekrényre, levett róla egy óvszert, fogaival feltépte borítását, majd felhúzta férfiasságára. Két keze közé fogta a lány arcát, hosszan megcsókolta. - Te vagy felül, drága, te irányítasz - mondta kissé akadozva, majd annyit segített az ügyben, hogy gyorsan beléhatolt.

Celia felszisszent, majd óvatosan megmozdult, mire Adam arca kissé megrándult az élvezettől. Folytatta a finom kis mozdulatokat, egyre bátrabb lett, de Adam képtelen volt tovább várni. Megragadta a fenekét, erősen belemarkolt, és gyorsabb mozgásra ösztökélte a lányt, miközben ő maga is besegített csípőjével.
Vadul ölelkeztek, csókolták, simogatták egymást, majd végül egyszerre élveztek el. Celia egy kis idő múlva felemelkedett, Adam megszabadult az óvszertől, ő pedig visszabújt a mellkasára. Magukra rántották a takarót, szorosan összebújtak.

Sokáig csendben ölelkeztek csak, majd Adam végül megszólalt.

- Nem vagy egy egyszerű eset, Celia Burkett - sóhajtott egyet. - Neked adtam a testem, de azt hiszem, egy kis idő múlva a szívem is a tiéd lesz…

- Ne beszéljünk érzelmekről, Adam - kérte a lány. - Ne bonyolítsuk még jobban.

- Hiányoztál. Azt hittem, megőrülök Bianca mellett. Most még rosszabb volt őt csókolni, ölelni, és… - nem fejezhette be, Celia hirtelen legördült róla, kiszállt az ágyból, és öltözködni kezdett. - Mi a baj? - kérdezte riadtan.

- Idejössz, szerelmeskedsz velem, aztán Bianca-ról beszélsz. Szerinted milyen érzés ez nekem? - kérdezte ingerülten. Úgy érezte, beletiportak a büszkeségébe.

- Lia, ne haragudj. De kinek mondjam el, ha nem neked? Azt hittem, te megértesz engem - sóhajtotta, majd ő is felkelt, megkereste ruháit.

- Azóta változtak a dolgok - felelte, majd leroskadt az ágyra egy szál bugyijában, melltartójában.

- Tudom, hogy bánt téged - térdelt elé Adam. Megfogta a lány kezeit, arcához simította őket. - De nem tehetek ez ellen semmit. Ne kérd, hogy válasszak! Elfogadtál így, nem igaz? - emlékeztette.

- De igen - suttogta Celia.

- Csacska lány - dünnyögte kedvesen a fiú, majd karjaiba vonta. - ezerszer fontosabb vagy nekem, mint ő. Elhiszed?

- Elhiszem, Adam. Csak ne kérd, hogy meghallgassam, mit műveltek, mikor együtt vagytok - bújt hozzá immár ő is szorosan. Igyekezett legyűrni kibuggyanó könnyeit.

- Mit játszottatok Patrick-el és Diana-val? - váltott témát Adam.

- Hallottad? - döbbent meg a lány.

- Csak téged.

- Elmondtuk egymásnak, mit szeretünk a másikban, mik a terveink. Szüleink szokása volt ez karácsonykor – mesélte. – Apropó, karácsony! Még oda sem adtam az ajándékodat! - mondta, majd felpattant, és kivett a szekrényéből egy csomagot. Adam hamar kibontotta, és azonnal fel is próbálta az új pólót. - Nem akartam nagyon személyeset venni, így mondhatod, hogy az egyik rokonodtól kaptad - magyarázta.

- Nagyon tetszik! - mosolygott. - A te ajándékod ott van a párnád alatt - említette, mire Celia ráhasalt az ágyra, és kitúrta a kis dobozkát a párnája alól. Felpattintotta a tetejét, és elámulva vette ki belőle a vastag ezüst karkötőt - mindig ezüstöt hordasz, így én is azt vettem. Ha esetleg nem tetszik a mintája, visszaviheted a boltba, és…

- Gyönyörű. Felteszed? - kérdezte. Adam odahasalt mellé, és felcsatolta a csuklójára az ékszert.

- Nagyon fontos vagy nekem, Lia - suttogta Adam.

- Ahogy te is nekem - válaszolt a lány.

- Játszol velem is? - kérdezte Adam, mire Celia felkacagott.

A szekrény polcain halomba állított könyvek tetején egy kis kamera fekete szeme meredt a derengő fényben úszó ágy felé, ahol két fiatal, önmaguk őszinte érzelmei elöl menekülve egyéb titkokat suttogtak el egymásnak, kevésbé értékesnek vélt titkokat…

A legnagyobb kedvencem:

CRY-BABY

http://www.youtube.com/watch?v=zBKgbHNaaXY

A Cry-Baby John Waters 1990-ben bemutatott vígjáték musical filmje.

Főszerepben Johnny Depp.

A film hossza 85 perc.

Történet

Wade "Cry-Baby" Walker (Johnny Depp) a leghidegebb, legkeményebb fickó a Baltimore-i középiskolában.

Képes arra, hogy egyetlen könnycseppet görgessen végig az arcán és ezzel minden lányt meg tud őrjíteni, különösen Alison Vernon-Williams-t (Amy Locane).

A gyönyörű és gazdag lány hamarosan Cry Baby rocker-bandájához csapódik.

Nem sok idő kell hozzá, s máris magáénak érzi a rockabilly zenét és a suhanó kocsikat.

Stáblista

Rendezte:John Waters

Producerek:Rachel Talalay és Jim Abrahams

Forgatókönyvíró:John Waters

Fényképezte:David Insley

Szereplők

Szereplő	Színész
-Wade "Cry-Baby" Walker	Johnny Depp
-Allison Vernon-Williams	Amy Locane
-Mrs Vernon-Williams, Allison nagyanya	Polly Bergen
-Ramona Rickettes, Cry-Baby nagyanya	Susan Tyrrell
-Belvedere Rickettes, Cry Baby nagybácsi	Iggy Pop
-Baldwin, Allison fiútestvére	Stephen Mailer
-Pepper Walker, Cry-Baby lánytestvére	Ricki Lake
-Wanda Woodward	Traci Lords
-Mona Malnorowski	Kim McGuire
-Milton Hackett, Mona fiútestvére	Darren Burrows
-Lenora Frigid	Kim Webb
-Jonathan Benya	Jonathan Benya
-Susie Q	Jessica Raskin
-Mr Malnorowski	Troy Donahue
-Mrs Malnorowski	Mink Stole
-Hateful Guard	Willem Dafoe

KÖVETKEZŐ FEJEZET

Kedves Olvasóim!

Sajnálom, de kicsit elcsúsztam a hétvégén, közbejött egy csomó minden, és nagyon fáradt is voltam. Ma megírtam a fejezetet, GK holnap megcsodálja, javítgatja, stb. és amint ő is kész van vele, fenn is lesz.
Jó hír: valószínűleg két friss fejezet lesz fenn, mivel már a másik felénél tartok, és szerintem pár óra múlva azt is küldöm GK-nak.

KÖTELÉK - 14. fejezet

ÁRNYAK A MÚLTBÓL

Meredten néztem a monitort, arcomon minden bizonnyal tükröződött az undor érzete. Alig vártam, hogy a bátyám hazaérjen, és megnézze ő is a ma esti felvételt. Míg vártam, összeütöttem vacsoránkat: egy kis tükörtojás szalonnával. Túl türelmetlen voltam, még ezt az egyszerű ételt is elrontottam. A szalonna kacska égett széle szinte vigyorgott rám. Dühösen a hűtőhöz mentem és pár paradicsomot elővettem belőle.

Christian késik.
Leültem a tányérommal a lakókocsink lehajtható asztalához, és vártam. Utáltam várni. Késem hegyével kopogtam a műanyagtányéron, kedvetlenül döfködve a szalonnát. Undorító, zsíros étel, és még csak nem is laktató, de többre ma nem futotta.

A kezem megremegett. Ha a bátyám látná, mit tettem a kajával biztos kiakadna. Szegény mennyit dolgozott azért, hogy tudjunk valamit enni. A paradicsomok után nyúltam, és valami engesztelésképp’ olyan kis giccses virágformákat készítettem, amit Martha Stewart műsorában is látni.
Az órára pillantottam. Christiannak már itthon kellene lennie. Már megint túlórázik – sóhajtottam fel. Túl sokat dolgozik, főleg ahhoz képest, mennyire nem fizetik meg.

Én meg csak itthon ülök, mint egy kitartott nő. Az indulat újra összeszorította belsőmet. A folyamatos visszautasítások… a megjátszott sajnálkozások…
A munka után való loholás, a segélyért való sorbanállás, egy hosszan haldokló édesanya ápolása nem igazán kedvez az ember külsejének. Kellemes megjelenés nélkül pedig… A szalonna újfent késem áldozatául esett.
Bezzeg a testvéreim. A féltestvéreim… Nekik minden adott. Hogy mennyire gyűlöltem őket!

Anya a halálos ágyán árulta csak el, az évekig rejtegetett kis titkát, hogy ki is az apánk. Hányszor kértük karácsonykor hogy csak egy nevet mondjon, vagy csak egy képet adjon nekünk. De makacsul őrizte, mert még mindig hűséges volt Hozzá, még évek múltán is szerette Őt. Nem akarta, hogy mi tönkretegyük jelenlétükkel családja életét.

Mikor megszülettünk Christian-nel, már nem voltak együtt, apa elhagyta őt egy egyszerű kis énekesnőért, akit egy forgatáson ismert meg. Könnyedén képes volt elválni anyától, rólunk pedig tudomást sem vett azon kívül, hogy minden hónapban feladta azt a nevetségesen szegényes gyerektartást.

Anya beteges volt, szinte egész gyerekkorunkban otthon volt velünk, mert nem tudott dolgozni. De ő mindig azt mondta, annyira szeret minket, hogy nem tud tőlünk elszakadni. Sokkal később jöttem csak rá, hogy anya senkinek sem kellett, se apánknak, sem a munkaadóknak, csak nekünk, a gyerekeinek.
Ennek ellenére nem voltunk annyira szegények, amire szükségünk volt, azt kispóroltuk magunknak a zsebpénzünkből, vagy diákmunkát vállaltunk.

Ám, amikor nagykorúak lettünk, apa nem küldött több pénzt, Christian és én tartottuk el anyát. Mi nem tudtunk puccos főiskolára menni, s amikor anya felkereste ezügyben apát, ő egyszerűen kidobta, mondván felnőttek lettünk, ő nem kötelezhető semmire velünk kapcsolatban.

Anya mindent elmondott… Ahogy ott feküdt azon a kihevert, göcsörtös kanapén, gyöngyöző homlokkal, beesett szürke szemeivel… Sosem fogom elfeledni!
Miután meghalt, annyira összetörtünk Chris-szel, hogy hetekig azt sem tudtuk, mi van körülöttünk. Anya kezelése, gyógyszerei mind-mind hitelből lett kifizetve, és a gyász, ami elzárt minket a külvilágtól, még inkább lejjebb rántott minket. Nem mentünk be a munkahelyünkre, nem fizettük a számlákat, és a temetés után két hónapra gyermekkorunk színtere már másé volt.

Chris inni kezdett, azt hiszem én is. Egy este megfogalmazódott bennünk, hogy revansot kell vennünk mindenért, de leginkább az anyát ért sérelmekért. Nyomozni kezdtünk apa és tökéletes kis családja után. Hát a sors, nem kitolt velünk? Már másnap megjelent az újságban apa fényképe a gyászjelentések közt, természetesen a temetés időpontjával és helyszínével együtt.

Elhatároztuk, hogy elmegyünk, és felégetjük a koporsóját, vagy valami egyéb emlékezetes dolgot művelünk. Oltári részegen zuhantunk be a gyászoló tömegbe, de csak a hátsó sorban tűrtek meg minket, valamilyen kis mitugrász kért minket, hogy viselkedjünk, és legyünk tekintettel az elhunyt lányaira. Akkor az alkoholszintem szinte lenullázódott. Néztem az a két kisírt szemű szőkeséget, a tökéletes alakra igazított fekete ruhájukban, és ölni támadt kedvem.

Chris megszorította kezem, és elrángatott a kocsiig. Tudtam jól, hogy most is egyre gondolunk. Beindította a motort, és elkezdtük új életünket megtervezni.

Chris eredményes kutatómunkát végzett. Kiderítette, hogy Diana 25 éves, vagyis alig másfél évvel fiatalabb nálunk, valamint férjezett, és egy Whyst nevű kisvárosban él. Celia 17 éves, súlyos cukorbeteg, és többször is volt emiatt kórházban. Magántanuló, és vásárlás-mániás. Féltestvéreink gyönyörűek. Mindketten szőkék, magasak, zöld szeműek, és olyan különleges vonásaik vannak, melyekről sok nő csak álmodozik, köztük én is. Attól, hogy láttam őket a temetésen teljes életnagyságban, csak még inkább fokozódott bennem a gyűlölet.

Dühített, hogy ők ketten abban élhetnek, ami jogosan minket is megilletne. Az örökségnél figyelembe kellett volna venniük, hogy apának négy gyereke van, nem pedig kettő. De senki sem tudott rólunk, az a szétcsúszott szerencsétlen apánk a sírba vitte a kis titkát. Nem úgy, mint anya… A mi áldott romantikus hajlamú anyánk. De hiába volt egy dobozkánk a házassági és válási papírokkal, régi szerelmes levelekkel megtömve a család ügyvédje könnyedén kilökött minket az utcára.

Chris végül elment az idősebb lányhoz, de az úgy sétált el mellette az utcán, hogy fel sem ismerte, pedig az apja szemét örökölte. Meg kellett volna ismernie! Bátyám tudta, más utat kell találni, hogy felhívja a királykisasszony figyelmét.

Chris, az én okos bátyám néhány hétre elvegyült apa nővérének gyülekezetében, és megtudta, hogy legkisebb húgunk Diana-hoz költözik Whyst-be. Még a vonat indulásának időpontját is megtudta. Christian az utazás előtti este sziporkázott, ördögi tervet eszelt ki. Eladtuk az egyetlen megmaradt értékünket, anya gondosan karbantartott retro kocsiját, amit még apától kapott és vettünk egy lakókocsit.

Chris Whystbe hajtott vele, én pedig tenyérbemászó boldog mosollyal végigzötykölődtem hugicámmal az utat, aki természetesen keresztülnézett ragyogó tekintetével rajtam.


Diana háza közelében találtunk egy kis parkot, ott táboroztunk le, és állandó megfigyelés alatt tartottuk őket. Először csak leskelődtünk, aztán befektettük maradék pénzünket kamerákba, valamint poloskákba. Celia nyitva hagyott erkélyajtaján bejutottunk a házba, és szinte minden helyiségbe felszereltünk egyet-egyet. Azóta egy kis ócska számítógépen figyeltem őket, így szerezve meg azokat az információkat, amivel végre elérhetjük azt, hogy ne csak észrevegyenek minket, hanem hogy komolyan is vegyenek, mert igenis igényt tartunk a minket megillető örökségre. Ők luxusban élnek, márkás ruhákban járnak, menő autókat vezetnek, miközben mi minden egyes dollárba belekapaszkodunk, és minden újabb nap elé rettegve nézünk.

Christian léptei zökkentettek ki a gondolataimból. Bosszúsan vágta be maga után a kocsi ajtaját, majd lazán ledobálta holmijait az ágyára.

Egykedvűen megmelegítette vacsoráját, majd leült velem szemben, és grimaszolva enni kezdett. Ujjai közt átforgatta piros kis műalkotásom, és egy heves sózás után belökte szájába a zöldséget.

- Fogadjunk, hogy tudok olyat mondani, amitől jobb kedved lesz - mosolyogtam testvéremre hamiskásan.

- Pocsék napom volt, úgyhogy inkább nem fogadok benne - felelte kissé ingerülten, és újabb paradicsomot pusztított el.

- Az éjjel érdekes dolgok történtek a mi kis hugicánkkal - folytattam mit sem törődve rossz kedvével.

- Talán nem volt elég feltűnő a bálban? Vagy nem kérte fel senki? - fintorgott Christian.

- Adam táncolt vele – közöltem egykedvűen. - A barátnője, az a Bianca pedig kissé leteremtette. Abszolút nem olyan, mint mi. Én behúztam volna a csajnak, ha így beszél velem, Celia viszont csaknem elbőgte magát, kiszaladt, és Patrick-ért telefonált.

- Buta liba. Látszik, hogy sosem kellett megküzdenie semmiért! – dörzsölte meg tarkóját fásultan Chris. - Elkényeztetett kislány…

- Aztán Adam bement hozzá - mondtam, mire felkapta a fejét.

- És megvigasztalta szegény kicsi Celia-t? - kérdezte élénkülő somolygással bátyám.

- Pontosan. Jobban mondva inkább egymást vigasztalgatták, ugyanis recsegett az az ágy elég rendesen. Celia pedig most nagyon boldog - összegeztem neki.

- Chloe, tudod ez mit jelent? - nézett rám nagy zöld szemeivel meredten. - Olyan kártyát adott a kezünkbe, amit még ellene fordíthatunk.

- Tisztában vagyok vele – mosolyodtam el, és végre én is enni kezdtem. - Mindent alaposan ki kell dolgoznunk, mielőtt lelepleznénk magunkat. Nem akarom elkapkodni ezt az egészet.

- Mire várjunk még? Mondjuk el Bianca-nak, és majd ő jól bekavar nekik - javasolta.

- Christian! – kiáltottam fel kissé hüledezve. - Ezt így nem lehet csinálni, túl korai lenne még, értsd meg! Ezt most bízd rám, kérlek! Ehhez most női fortély kell! A bosszúállás egy nagyon kifinomult művészet. A közelükbe kell férkőznünk! A bizalmukat kell élveznünk! Így ha eláruljuk őket, még jobban fognak szenvedni tőle.

Ha nem fogom vissza magam, majdnem kiejtettem volna, azt, amire gondoltam, hogy úgy fognak szenvedni, mint anya, akinek az emberekbe, de még az önmagába vetett hitét is összetiporták. De egy falat szalonnával lenyeltem megjegyzésem, nem akartam Chris indulatait tovább szítani, ezzel nem.

Mély levegőt vettem, és folytattam: - Diana-t Patrick-en keresztül tudjuk bántani, így neked vele kell barátkoznod - adtam meg a feladatát. - Olyan gondolatokat kell sugallnod neki, ami alapján meginog a bizalma Diana iránt, vagy fordítva. Ezt teljes mértékben rád bízom.

- És te mit fogsz csinálni ezalatt? - kérdezte gonosz mosollyal ajkán.

- Celia barátnője leszek, elérem, hogy elmesélje a kis titkait. Minél többet tudunk róluk, annál többet fordíthatunk ellenük – nevettem fel. – Gyere! Nézd csak meg a felvételt. Bár, egy infrakamera jobb lett volna, de így is tökéletesen érthető minden. A megfelelő időpontban Bianca Taylor meg is nézheti ezt majd a saját plazmatévéjén!

- És akkor szakít Adam-mel? - kérdezte Chris.

- Nem, bátyó, nem fog. Bianca szereti Adam-et, ezért le fogja nyelni, hogy megcsalta, de Celia-t ki akarja majd készíteni. Ebben biztos vagyok! Ebben az esetben pedig, mi Bianca oldalára fogunk állni, és őt is felhasználjuk a céljaink elérésére.

- Ravasz - bólogatott bátyám elismerően, majd odaült a gép elé, és megnézte ő is a videókat.

KÖTELÉK - 13. fejezet

SZERETKEZÉS
Csak 16 éven felülieknek!

- A tiéd akarok lenni. - suttogta Celia.

- Biztos vagy benne? - nézett mélyen a szemeibe Adam, mire a lány bólintott.

A szenvedély újra fellángolt kettejük között, már már tehetetlenek voltak a feltörekvő vágy hevétől. Adam szoros ölelésében Celia könnyűnek, erősnek érezte magát, minden kétely eltűnt szívéből. Nem számított már semmi más, csak hogy érezze, mindazt, amit Adam nyújt, és ő viszonozhassa neki.

Csókjuk egyre szenvedélyesebbé vált, Adam nyelve mohón vette birtokba Celia száját, s közben olyan szorosan ölelte magához a testét, mintha a szerelem és a vágy egy testté olvasztotta volna őket. Celia érezte az öltöny anyagán keresztül is testének megfeszülő izmait, a mozdulataiból áradó nyers férfierőt.

Levegő után kapkodva kissé hátrahajtotta fejét, úgy fürkészte Adam arcvonásait, mielőtt elkapta volna vággyal teli sötét szemének pillantását. Rámosolygott, mire a fiú újból megcsókolta, gyengéden, de a szenvedély szinte robbanásszerűen tört fel bennük. Adam hirtelen a karjaiba kapta, és az ágyhoz vitte, miközben Celia egy pillanatra sem engedte el. Adam úgy magasodott fölé a halvány fényben, mely az ablakon keresztül szűrődött be, akár egy isten. Gyönyörű volt.

Félelem, és izgalom furcsa keveréke járta át, a teste vágyakozott a fiú érintése után, melyet az rögtön észre is vett. Csókokkal borította arcát, nyakát, füleit, miközben kezeivel a melleit simogatta. Mindketten halkan sóhajtoztak, nyögdécseltek. Celia a fiú hátát cirógatta egy darabig, majd félénken elkezdte kigombolni az ingét. Adam ekkor már a melleit csókolgatta a finom selymen keresztül, amit ő becsukott szemmel élvezett. Kezei megderemedtek a gombokon, halkan felszisszent, mikor megérezte a fogak lágy harapását mellbimbóján.

- Ne hagyd abba... - kérte Adam, mire folytatni kezdte a vetkőztetést. Kezeivel kitapintotta a fiú szívének lüktetését, mely az övéhez hasonlóan szinte megszámlálhatatlanul gyors ritmusban dobogott a tenyere alatt. Lesegítette róla a ruhadarabot, majd percekig csak gyönyörködött Adam tökéletes mellkasában. Nem volt kockahasa, de bőre barnán csillogott, mellizmai pedig csak úgy duzzadoztak. Karjai olyan vastagok voltak, hogy ő egy kézzel át sem érhette volna őket. Ahogy őt szemlélgette, vágya villámként hasított végig a testén.

- A tiéd akarok lenni... - ismételte elfúló hangon.

- Elképesztő vagy, Lia! - sóhajtotta a nyakába Adam, majd mohó türelmetlenséggel lerángatta magáról többi ruhadarabját.

Mikor ő már meztelenül bújt vissza a lány lábai közé, azon még mindig hálóing volt. Látta a szégyenlősséget Celia szemében, még a sötét szobában is egyértelmű volt pirulása. Gyengéden csókolgatta az arcát, egyik kezével a karját simogatta. Lassan haladt a nyaka felé, onnan a melleihez. A telt, formás halmoktól nehezen vált meg, tökéletességük lenyűgözte őt. Hasáról a combjára vándorolt, majd egy hirtelen kanyarral keze besiklott a lány bugyijába. Celia halkan felsikoltott, de Adam még időben elhallgattatta egy csókkal. Ujjai finoman cirógatták a lányt, mire az csaknem teljesen ellazult, s csak úgy égett a szenvedélytől. Ő maga ült fel, és dobta le hálóingét, felfedve ezzel testét a fiú előtt. Lassan kibújt a bugyijából is, majd szemlesütve elnyúlt az ágyon.

- Ne szégyelld magad előttem, Lia! Olyan gyönyörű vagy! - rótta meg Adam.

- Még jó, hogy sötét van... A hasam nagyon csúnya a sok böködéstől. - jegyezte meg Celia.

- Gyönyörű! - hangsúlyozta, majd ott is csókokkal borította. Előkotort nadrágjából egy óvszert, felvette, azután befészkelte magát a lány combjai közé, férfiassága mereven a hasához simult, majd mélyen a lány szemébe nézett. - Ha meggondoltad magad, most még képes vagyok ellenállni, de később nem fog menni. - figyelmeztette.

- Kívánlak... - suttogta Celia, majd az ajkai után kapott. Forró csókban egyesültek, majd Celia halkan felsikoltott az egy pillanatig tartó fájdalomtól, amint Adam egy hosszú, halk nyögéssel elvette a szüzességét.

Egy könycsepp pottyant ki a szeméből, melyet Adam nyomban lecsókolgatott az arcáról. A következő pillanatban már meg is feledkezett a fájdalomról, zihálni kezdett, egész testében remegett, amint Adam mozogni kezdett benne. Először lassan, gyengéden, és óvatosan, míg a lány teste teljesen be nem fogadta. Celia látta az elszánt öszpontosítást Adam arcán, ahogy arra koncentrált, nehogy annyira elragadtassa magát, hogy ismét fájdalmat okozzon neki.

Testében új, sosem tapasztalt mámor örvénylett, Adam pedig egyre lendületesebb, sürgetőbb lökésekkel mozgott, amik még újabb, ismeretlenebb érzések felé ragadták őt. Adam érezte, testében kavargó érzései a robbanás határán álltak. Szorosan magához húzta Celia-t, becéző szavakat súgott a fülébe. A lány a vállába temette a fejét, halkan felsikított, ő pedig érezte ritmikus belső remegését, ívbe hajló testének apró rezdüléseit, ahogy elöntötte a mámor pillanata. Ekkor ő is elengedte magát, belemarkolt a lány fenekébe, s pár gyors lökéssel elélvezett az őt cirógató apró női kezek közt.

Mozdulatlanul, ernyedten, egymásba fonódva feküdtek, szívverésük kezdett visszatérni a normális ritmusba. Adam egy kis idő múlva legördült a lányról, s szorosan magához húzta. Celia felrángatta a takaróját a padlóról, magukra borította, majd kéjesen cirógatni kezdte a fiú mellbimbóit.

- Mindent megteszek azért, hogy soha többé ne érezd magad boldogtalannak. - fogadta Adam.

- Veled csak boldog lehetek. Örülök, hogy neked adhattam a szüzességemet. - pirult el.

- Én örülök a megtiszteltetésnek. - puszilta meg a homlokát.

- Mi lesz akkor most velünk, Adam? - kérdezte Celia bátortalanul.

- Továbbra is megőrülök érted, Lia. Olyan ez az érzés, mintha lángra lobbantotta volna az egész testemet. Szükségem van rád... Ha te is szeretnéd ezt a kapcsolatot, én nagyon boldog lennék. - vallota be.

- Jelen pillanatban semmit sem szeretnék ennél jobban. - mosolygott.

- Nem okoztam fájdalmat? - kérdezt aggódva Adam.

- Túléltem. - nevetett Celia, majd elkomorult. - Itt alszol velem?

- Ha szeretnéd, igen. - simogatta meg arcát.

- Szeretném.

Szorosan összebújtak, s órákig csak simogatták egymást, mire el tudtak aludni. Tiltott, lopott percek voltak ezek, de olyan boldoggá tette mindez kettejüket, hogy bármit vállaltak volna érte. Celia szerette Adam-et, tiszta szívéből, Adam pedig csak most kezdte felismerni magában érzelmeit. Szüntelen azon gondolkodott, vajon képes lesz e eltitkolni környezete előtt, mit is érez tulajdonképpen Celia iránt, és hogy mekkora boldogság veszi körül, ha vele lehet?

Celia arra ébredt kora délután, hogy Adam a bőrét cirógatja két melle között. Álmosan pislogott párat, s mire észbe kapott volna, a fiú már csókolta is. Ezúttal nem volt olyan gyengéd, mint előző alkalommal, de Celia nem is vágyott rá. Úgy érezte, addig kell minden ilyen helyzetet kiélvezniük, míg módjukban áll, így örömmel hagyta, hogy Adam ismét magáévá tegye.

- Hozz fel valami ételt, Lia, és add be a szuridat, mert még rosszul leszel itt nekem. - figyelmeztette Adam, mire duzzogva felöltözött, s lement a konyhába.

Diana helytelenítő arckifejezéssel állt a hűtő mellett, Patrick pedig fülig érő mosollyal ült a konyhaasztalnál.

- Valami gond van? - kérdezte mosolyogva Celia.

- Mit csinál itt Adam Wright? - kérdezte Diana. - Az autója este óta ott áll a felhajtónkon.

- Itt aludt... - válaszolta Celia szemlesütve. - Di, én eldöntöttem, és...

- Azt mondd, hogy védekeztek e! - rémült meg nővére.

- Persze, Di, ne aggódj! Nem fogunk zavarni téged... titeket... - felelte zavartan.

- Jaj, húgi, mibe bonyolódtál... - csóválta a fejét zaklatottan Diana.

- Kincsem, ne parázz folyton, Celia nem gyerek már. Tudja, mit miért tesz. Ha szereti ezt fiút, mi más lehetősége van? Nézz csak rá, milyen boldog! Jobban tetszene, ha most azért szenvedne, mert elutasította ezt a kapcsolatot? - kérdezte Patrick.

- Nem szeretném, ha szenvedne. Csak tartok tőle, hogy így még nagyobb sebet szerez.

- Di, bízz bennem! - ölelte át Celia.

- Igyekszem. - erőltetett mosolyt az arcára Diana.

- Csinálsz nekünk egy-két szendvicset? - kérte.

- Persze, de mondtam már, hogy nyugodtan lejöhet Adam is. Nem harapom le a fejét. - jegyezte meg.

- Inkább kettesben lennénk...

Pár perc múlva felment egy tálca szendviccsel, amit hamar be is falatoztak Adam-mel. Előkotorta az inzulint, és már indult volna a fürdő felé, mikor Adam megfogta a kezét.

- Ne bújj el vele. Ez hozzád tartozik, Lia, és én egy pillanatig sem tartom undorítónak. - nézett rá nagy komolyan.

- De...

- Nincs de. Gyere ide!

Celia odaült a fiú mellé, hagyta, hogy felhúzza a felsőjét, és lefertőtlenítse heges hasát. Mellkasának támaszkodva beszúrta a tűt, és befecskendezte a folyadékot. Adam zsebkendőt szorított kibuggyanó vércseppeire, majd gyengéden letörölgette.

- Nem szeretem, ha néznek közben. Diana-ék előtt sem szoktam. - ismerte be.

- Szép hasad van, kis hercegnőm! A hegeid pedig azt mutatják számomra, milyen bátor vagy, és erős. - cirógatta meg e testrészét Adam.

- Te vagy az első, aki ezt mondja nekem...

- Talán én vagyok az első, akinek ennyire fontos vagy, kis butus! - nevetett.

- Maradsz még? - kérdezte félénken.

- Rá tudsz venni, ha megnézzük a Kill Bill 2-t...

Celia betette a filmet, összebújtak az ágyban, és végigizgulták a filmet. Nem akart a jövőre gondolni, se arra, mi fog kisülni ebből az egészből. Csak élvezte a pillanatot, és remélte, még nagyon sok ilyen ébredése lesz azzal az emberrel, aki a legfontosabb a számára a világon.

KÖTELÉK - 12. fejezet

KARÁCSONYI BÁL

Rémes napok álltak mögötte. Ha Adam vele volt, csak arra tudott gondolni, ami kettejük közt történt, ha Bianca-val látta, mardosta a féltékenység, és az irigység. Ha nem volt vele, bánatosan nézett körül a szobájában, úgy megszokta már a jelenlétét, hogy majd belepusztult a hiányába. Figyelembe kell vennie, hogy Adam Bianca barátja, és ez így is fog maradni, míg Bianca rá nem un, és akármilyen ember is a lány, nem érdemli meg, hogy megcsalja az, akit szeret. Akkor sem, ha ő maga belerokkan Adam iránt érzett szerelmébe, és a fájdalomba, melyet az kelt benne, hogy vissza kell utasítania az ajánlatát.

Pedig Adam mindent neki adott volna, amit csak módjában állt volna. Így is rengeteg időt töltöttek együtt, meghitt pillanatokat éltek át együtt, de ha titkos szerelmi viszonyt kezdenének, abból minkettőjüknek csak bajuk származna. Celia nem akarta, hogy a fiú is eljusson odáig, ahol ő tartott már. Nem akarta, hogy szeresse, és ugyanúgy szenvedjen, ahogyan ő nap, mint nap. Valami megoldásnak csak kell lennie...

Szüksége volt családja tanácsaira, így elmondta a történteket Diana-nak, és Patrick-nek. A reakció várható volt, ebben az esetben is nézetkülönbség volt a pár közt. Patrick azt javasolta Celia-nak, hallgasson a szívére, és úgy döntse el, mit szeretne. Ellenben nővére elég keményen fellépett amellett, hogy nem csupán a szívére, a józan ítélőképességére is figyeljen. Az erkölcsi nézeteit is felhozta, miszerint elfogadhatatlan életforma egy nő számára, ha mindig csak második egy férfi életében, s állandó a féltékenység érzete, hisz ha a férfi nem vele van, akkor minden bizonnyal a barátnőjével.

Nem lett okosabb ettől a beszélgetéstől. Patrick nagyon kedvelte Adam-et, számított is rá, hogy válasza ezt mindenképp tükrözni fogja, Diana ellenérvei pedig még jobban megerősítették abban, hogy jobb lesz neki, ha nem ártja bele magát ebbe. Már ha eltekint attól, hogy a szíve megszakad. A lényeg, hogy lelke tiszta marad.

A szerelem feltétlen, visszavonhatatlan. Egy nő bármit odaadna a férfiért, akit szeret. De a lelkét is? A birtoklási vágyát is eldobná? Osztozna rajta?

Minden bizonnyal... s itt kezdődött az ő igazi dilemmája.

Pénteken rövidített óráik voltak, hogy mindenkinek legyen ideje készülődni a bálra. Tanítás után Celia gyorsan búcsút intett Adam-nek, beszállt a rá várakozó Diana autójába, és már robogtak is hazafelé. Lezuhanyzott, megmosta szőke haját, majd Di gondjaira bízta magát. Nővére roppant elegáns frizurát készített neki, halvány, nem hivalkodó sminkkel. Mikor felvette a fekete ruhát, rádöbbent, gyöngyözése önmagában díszít, így nem vett fel hozzá más ékszert, csupán egy fülbevalót. Felcsatolta ezüst tipegőjét, belepasszírozta inzulinját a kis táskába, belebújt fekete szövetkabátjába, majd betáncolt a nappaliba.

- Patrick... Készen vagyok. - kiabálta túl a tévéműsort. Újfent kosármeccset adtak le, a héten legalább a harmadikat, s sógora ilyenkor teljesen belemerült a szurkolásba, bár sosem ismerte volna be, hogy tulajdonképpen melyik csapatnak drukkol.

- Egy pillanat... - motyogta. Letelt a félidő, szünet következett. Patrick felpattant, megragadta Celia karját, és már tuszkolta is kifelé. - Siessünk, vissza akarok érni a reklám végére.

Sietős tempóban hajtottak az iskola elé, s Patrick csaknem Celia lábára csukta az ajtót nagy igyekezetében, hogy minél előbb hazaérjen. Celia szorongva nézett körbe a bejáratnál. Szinte mindenki párban érkezett, csak egy-két elsős lány ácsorgott magányosan. Megalázó petrezselymet árulni egy bálon, de majd csak túléli ezt is...

Bement a terembe, leadta a kabátját a ruhatárba, majd körbenézett. Adam volt az első, akit észrevett. Nem kellett sokáig keresgélnie, magasságával kitűnt a tömegből. Bianca bordó ruhában feszített mellette, s arca önelégültséget tükrözött, valahányszor valaki elismerően pillantott rá. Adam is megpillantotta őt, sokáig néztek egymás szemébe, míg Bianca meg nem zavarta őket. Valamit a fiú fülébe súgott, majd kacarászó barátnőivel elillant valahová. Adam rámosolygott Celia-ra, majd elindult felé.

- Gyönyörű vagy... - suttogta, mikor mellé lépett.

- Te is jól nézel ki.

Nem hazudott, Adam roppant elegáns volt fekete öltönyében, mintha csak egymáshoz öltöztek volna fel. Hosszan nézte a fiút, próbált betelni látványával, de egy idő után feladta. Az érzések, melyek hatalmukba kerítették, úgy érezte, sosem fognak elmúlni iránta. Talán egyszer lesz alkalmuk arra, hogy megtudják, Celia most miről mondott le...

- Táncolsz velem? - kérdezte Adam.

- Bianca hová ment? - ráncolta össze szemöldökét aggódva, miközben körbenézett.

- Kiment beszélgetni az egyik barátnőjével. Tudod, ő most jött össze egy osztálytársukkal, és épp élménybeszámolót tart... -sóhajtott.

- Az sokáig eltart? - mosolygott rá Celia.

- Egy tánc erejéig bizonyára... - felelte Adam, és felé nyújtotta kezét.

Celia megfogta azt, másik kezét pedig Adam vállára tette, mikor megérezte érintését a derekán. Szép lassú számot játszott a zenekar, ők pedig egészen összebújva mozogtak. Mindkettejüket magával ragadta a pillanat, mintha csak ők ketten léteznének, és a tánc, mely egybefűzte őket. Túl hamar vége lett a dalnak, visszamentek a terem szélére, és igyekeztek semleges témákról csevegni. Celia zavarban volt, s Adam nem akarta kellemetlenné tenni számára ezt az estét. Olyannyira belemerültek a témába, miszerint normális e a férfiak kosármeccs iránti rögeszméje, hogy észre sem vették, hogy immár nem csak ketten vannak.

Bianca lépett oda hozzájuk, szemei villámokat szórtak Celia felé, de mesterien álcázta mindezt a külvilág felé. Feltűnően belekarolt Adam-be, megsimogatta az arcát.

- Visszatértem, Szerelmem. - közölte. - Bemutatsz?

- Bianca, ő Celia Burkett, november óta az osztálytársam. Celia, ő Bianca Taylor, a barátnőm.

- 2 éve. - tette hozzá dacosan a lány. - szóval te vagy az új lány.

- Mondhatjuk így is. A Celia-t jobban kedvelem. - jegyezte meg.

- Burkett... Olyan ismerős a neved... - mélázott Bianca.

- A nővére whyst-i. - tájékoztatta Adam. - Patrick Brown felesége.

- Ó, persze! Már tudom ki vagy... Adam, szerelmem, hoznál nekem valami innivalót? - nézett ártatlanul a fiúra.

- Persze... - motyogta, majd eltűnt.

- Te vagy annak a híres producernek a lánya, aki meghalt. Miben is? - töprengett. - Ja, emlékszem már! Alkoholista és drogos volt.

- Apám nem drogozott! - védekezett Celia.

- Nekem tajt mindegy. A lényeg, hogy Whyst-ben nem kedveljük az olyanokat, mint te. Ilyen családi háttérrel nem kerülhetsz be a köreinkbe, úgyhogy kicsit vegyél vissza. Túl feltűnő vagy, és talán még szemet szúrsz valakinek. Sokan nem csípik errefelé a hollywood-iakat. Gőgösek, lenéznek minket, pedig igazából senkik. Ahogy te is. - nézett végig rajta undorral az arcán. - Ne feledd, öltözködhetsz akárhogy, sündöröghetsz, amennyit csak akarsz Adam körül, ő az enyém. Le sem tudod tagadni, hogy kell neked, látom a szemeidben, ahogy ránézel. De nem fogod megszerezni őt.

- Nem is akarom. - vetette ellen Celia. - Fölöslegesen fenyegetőzöl. Apámat pedig hagyd ki ebből!

- Ó, csak nem érzékenyen érint a téma? - kérdezte gúnyosan. - Mondd, ő is olyan volt, mint a többi nagy fejes? Együtt drogoztatok, meg piáltatok? Hiába teszed is a kis szende szüzet, senki sem hiszi el, hogy ilyen vagy. Fogadd meg a tanácsom, és kerülj el messzire minket. Különben nem állok jót magamért... - sziszegte dühödten, majd meglökte Celia vállát, és elment.

Celia-nak elment a kedve a további bálozástól, kikérte a kabátját, és kiment az épület elé. Felhívta Patrick-et, aki nyomban érte is jött.

- Mi baj? Túlestél rajta? - kérdezte út közben.

- Nem. Bianca letámadott... - azzal elmesélte a történteket, s csak nagy nehezen tudta visszatartani könnyeit.

- Micsoda egy lotyó az a lány! - háborodott fel Patrick. - Hogy van képe ilyeneket mondani neked?

Egész hazáig ezen zsörtölődött, Celia pedig a kellő részeknél beszúrt egy-egy helyeslést, amitől sógora úgy érezte, tulajdonképpen beszélgetnek. Ám eközben Celia gondolatai egészen máshol jártak, szélsebesen cikáztak fejében a kérdések, s kezdte egyre tisztábban látni céljait, vágyait. Amint beléptek az ajtón, Diana viharzott ki a nappaliból.

- Húgi, mi... - kezdte, de a lány leintette.

- Di, majd Patrick elmeséli. Szeretnék egyedül lenni. - mondta, majd elindult a szobája felé. - Ne haragudj... - mondta közben.

Celia fenn a szobájában levetkőzött, lemosta a sminkjét, majd hálóinget vett fel, és bebújt az ágyába. Sokáig nézte a plafont, mígnem dühödten felült, felhúzta lábait, átkarolta őket, és csendesen pityergett. Jó fél óra is eltelt így, mikor különös zajra lett figyelmes. Kinyílt az erkélyajtó, és belépett Adam. Egy pillanat volt az egész, Celia felpattant az ágyból, és a karjaiba vetette magát. Erős karok vonták szoros ölelésbe, ő pedig utat engedett elfojtott zokogásának. Adam felkapta, az ágyhoz vitte, és leült vele.

Addig ringatta ölében, míg nem csillapodott sírása. Ekkor viszont remegni kezdett, kapkodta a levegőt, s szinte teljesen elernyedt. Félájultan feküdt a fiú karjaiban. Adam lefektette az ágyra, előkotorta táskájából az inzulinos tűt, és mellé lépett.

- Meg tudom csinálni, Adam. Mindjárt kimegyek... - kezdte cérnavékony hangon, de a fiú leintette.

- Ilyen állapotban nem. - szögezte le.

Felszívta a folyadékot, kicsit kinyomott belőle. Felrántotta a lány hálóingét, lefertőtlenítette szétszurkált hasának egy kis részét, majd gyorsan benyomta a tűt. Pár perc múlva kitisztult Celia látása, elmúlt a szédülés.

- Nem ettél ma szinte semmit. Jobban kéne vigyáznod magadra! - jegyezte meg aggódva.

- Miért jöttél? - kérdezte Celia, miközben visszatolta hálóinge alját a combjára, eltakarva heges hasát.

- Bianca nagyon bántóan viselkedett veled. Gondoltam, szükséged lehet rám.

- Elmondta? - döbbent meg.

- Mindent tudok. Aljas volt veled, és megbántott, és én nem akarom, hogy szenvedj. - simogatta meg az arcát gyengéden. Celia felállt, és olyan közel lépett Adam-hez, hogy orruk csaknem összeért.

- Akkor tégy boldoggá... - suttogta, majd megcsókolta a fiút. Tudta, innen már nincs visszaút. Végérvényesen és visszavonhatatlanul beleszeretett Adam-be.

Adam lágyan végigsimított a tarkóján, mire ő megremegett, de ezúttal a kéjes érzéstől.