KÖTELÉK - 15. fejezet

VALLOMÁSOK ESTÉJE

Csak 16 éven felülieknek!

A titkos románcba bonyolódott párocska néhány napig nem tudott találkozni. De mily’ nagy örömöt okozott az újratalálkozás. Esküszöm, szinte zsebkendővel törölgettem szemem sarkát, persze nem a meghatottságtól. Az éteri boldogságot tovább fokozta, hogy Bianca a családi hagyományokhoz híven a karácsonyt és a szilvesztert Európában ünnepelte a nagyszüleinél. Naiv döntés volt részéről, hisz Adam és Celia számára kapcsolatuk még szorosabbá tételét segítette ezzel elő. Az elsőszámú barátnő lelépéséig Adam, szerepéhez híven a Taylor család kegyét kereste. Mindezt Celia nem bánta, hisz’ így a lopott órák helyett több napra magáénak tudhatta a srác minden figyelmét.

Szenteste előtti napon Diana felvázolta Celia előtt az ünnepi terveket, melyekbe őt nem igazán vonta bele. Kezdetben örült is neki, de amikor a nővére nélküle indult el az utolsó nagy vásárlási rohamra, elszontyolodva kóválygott egy ideig az üres lakásban, majd Di után hajtott.

Di és Patrick New York-ba akartak utazni, hogy kettesben tölthessék el a 24-ét követő napokat; már nekik is kialakult egy családi ünnepi menetrend, amihez ragaszkodtak. Diana elmondása szerint imádnivaló a téli nagyvárosi nyüzsgés, a felhőkarcolók közt aláomló hóesésben andalgás pedig egyszerűen csodának írta le. Celia nővérét hallgatva nem tudta elrejteni boldog mosolyát, le is bukott. Szinte szótára összes szinonimáját felhasználta, hogy megnyugtassa testvérét, nem lesz semmi gond, ha magára hagyja őt pár napra, hiszen lesz társasága…

- Majd felhívom Adam-et, és beszélek vele erről - felelte Diana, - nehogy a nagy szerelem közepette kómát kapj… - ingatta meg mosolyogva szőke fürtös fejét.

- Di, nem vagyok pelenkás, és te is tudod, hogy gondosan odafigyelek az inzulinra - vetette ellen.

- Igen, többnyire odafigyelsz, de ez távol áll a gondos kifejezéstől… Számolni is kellene a szénhidrátot, amit megeszel! - mondta Diana bosszúsan, miközben elővette telefonját.

Celia nem vitatkozott tovább, hagyta, hogy nővére felhívja Adam-et. A fiú álomból térhetett magához, mert Di többször is bemutatkozott, és első mondatait is ismételni kényszerült. Diana összeszűkített szemmel tette mindezt, és amint Adam teljes figyelmét magáénak tudhatta szinte anyai utasításokat adott neki miként tudná Celia jólétét fenntartani. A vonal bontása után az elutazás meghiúsításán is töprengett, hisz ha Adam 10 órakor még mélyen alszik, hogyan lenne képes felügyelni az ő törékeny húgát?

Másnap reggel a család egyetlen férfitagja többszöri felszólítás után felállította a fenyőt a nappali egyik sarkában. Nem volt akkora, mint amekkorához Celia szokott, és ezt egy óvatlan pillanatban szóvá is tette. Partick csípőre tett kézzel méregette szerzeményét, és teljes meggyőződéssel állt ki a fa érdemei mellett: alsó fele tökéletes körívet alkot, törzse egyenesen fut fel a vékonyodó csúcsig, és olyan szép íve van, melyen azonnal megakadna bárki tekintete.

A kis család a délelőtt jelentős részét a fenyő díszítésével töltötte, minek eredményeképp’ a nővérek nevetési rohamok sorozatát éltek át. Patrick csúfos vereségét könnyes szemekkel követték végig, akinek az égősor elejének és végének megtalálása annyi időbe telt, mint a fa teljes pompába rázása a lányoknak. Fél tizenkettőre a három kimerült, kipirult ember elégedetten szemlélte meg első közös karácsonyfájukat.

- Patrick szívem, amíg mi elkészítjük az ebédet, te mit fogsz csinálni? - érdeklődött Diana újra megtörölve szeme sarkát.

- Arra gondoltam, a győzteseknek kijáró megelégedéssel letelepszem a tévé elé egy kicsit… De új vélem még igényt tartanál rám - sóhajtott lemondóan. – Szóval, miben segítsek?


- Hasogathatnál pár farönköt, és begyújthatnál a kandallóba estére. Gyerekkorunkban, mikor még anya élt minden évben így tettünk. Lekuporodtunk a szőnyegre, és mindenki elmesélte, mit szeret a másikban, és milyen tervei vannak az eljövendő évre - elevenítette fel emlékeit Diana ábrándos arccal.

Celia meghatódott nővére gesztusán, és szemeit újra könnyfátyol lepte el. A testvérek összeölelkeztek és Celia remegő hangon megköszönte nővérének, hogy ennyire figyelmes és életben tartja családi szokásaikat.

Az estebéd vélhetően remekül sikerült, hiszen Diana kiemelkedő főzési tudományát minden újabb fogás után az egekbe magasztalták.
Képeslapra illő angolszász családi idill volt ez: tojáslikőrt szürcsöltek, gyümölcsmártásban tocsogós sült húst ettek krumplival, és az étkezés vége felé tartva mindig feltűnt egy újabb tálnyi étel-megleptés. Az evőeszközök letétele után hosszú percekig csendben ültek az asztalnál, és kissé pihegve fektették kezüket hasukra. Celia magára vállalta a mosogatást, majd miután befejezte, csatlakozott Di-hez, és segített neki becsomagolni a másnapi utazásra.

- Szívem - dugta be a fejét Patrick az ajtó mellett, - készen vagytok? - érdeklődött ártatlan arccal.

- Igen, Patrick, épp most cipzároztam be a te bőröndödet is - mosolygott rá Diana kedvesen. - Bontsunk ajándékot?

- Igen! - kiáltott fel Celia még hangosabban, mint sógora, és futni kezdett a fa felé. Nem volt könnyű dolga, Patrick és Diana szorosan a nyomában voltak.

Lázas ajándékbontogatás következett. Celia kapott Di-től egy gyönyörű fehérarany nyakláncot, melyen egy gyémántsorral keretezett kis medál csüngött. Pont olyan alakja, volt, mint egy tökmagnak, s ő akaratlanul is felnevetett, mikor meglátta. Azon nyomban a nyakába tette, s összepuszilgatta köszönetképp' nővérét. Patrick komolyabb meglepetést tartogatott számára, egy nagy összegű vásárlási utalvánnyal kedveskedett neki.

- Köszi, Patrick - puszilta meg sógorát is lelkesen.

- Nem tudtam, minek örülnél igazán, nem akartam olyat venni, ami nem tetszik, így gondoltam, te majd megveszed magadnak - magyarázkodott félszegen.

- Nagyon örülök neki! - biztosította Celia. Amint Di félszegen a többi csomag felé pillantott örömébe feszült várakozás vegyült.

Diana egy platina karórát kapott férjétől, valamint egy szexi csipkebetéttel ellátott fekete hálóinget, melyet miután kibontott a csomagolásból, pirulva próbálta visszarejteni a kacagó Celia elől. Húgától egy extravagáns szabású, szolidan flitteres sötétlila ruhát kapott.

- A szilveszteri bulira szántam - mondta mosolyogva Celia. - Van még hozzá egy csizma, és egy hozzá illő kis táska is.

- Jó fej vagy, húgi - ölelte meg. - Köszönöm.


Patrick is végzett a csomagolópapír gyilkolással, szemei csillogtak az örömtől. Diana-tól egy új bőr aktatáskát és egy drága tollat kapott, Celia-tól pedig egy trendi pólót és egy lila inget, ami pont illett Diana ruhájához.

- Köszönöm, csajok! - hálálkodott.

Lekuporodtak a kandalló elé, s belekezdtek a közös családi játékba.

- Patrick szeretlek téged. Megmosolyogtatsz, mikor rossz kedvem van, elfogadsz olyannak, amilyen vagyok, és elviseled, ha kiállhatatlan vagyok. De a legjobban azt szeretem, hogy énem legjobbját hozod ki belőlem - hadarta el egy szuszra Diana, miközben alaposan elpirult. Félénken megsimogatta férje kezét, mire Patrick lágy csókot nyomott kézfejére. Diana Celia-hoz fordult: Celia szeretlek téged, ha nem a hugom lennél, akkor is közel állnál a szívemhez. Örülök, hogy nekem csak te jutottál… Nagyon féltelek, és próbállak jó irányba terelgetni, és csak remélni tudom, hogy sosem teszek majd semmi olyat, amiért megharagszol majd rám. Imádom, hogy olyan kis cserfes vagy, mégis szégyellős. És hogy mik a terveim, vágyaim? - kérdezte töprengő kifejezéssel az arcán. - Szeretnék két gyereket. Egy kisfiút és egy kislányt. Szeretném, ha a kishúgom nagyon boldog lenne, elvégezne egy jó egyetemet, és sokra vinné az életben.

- Diana, szeretlek téged, mert a feleségem vagy. Szerettelek abban a pillanatban, mikor először megpillantottalak. Sosem felejtem el azt a kis kék ruhádat, ami aznap viseltél. Szeretem a kedvességed, a szerénységed, és nem utolsó sorban a szakácstudományod fejlődését, mert az első próbálkozásaid… - megjátszva megremegett, majd szélesen elmosolyodott. - Szeretem, hogy szeretsz!

- Tökmagom - fordult vidáman Celia-hoz. - Tömörem: imádlak. Nagyon boldog vagyok, hogy velünk élsz. Szeretek veled filmet nézni, viccelődni. Csendes vagy, de ha beszélsz hozzánk, az mindennél többet mond nekünk. Remélem, te is jól érzed magad nálunk… A terveim nem nagy szabásúak. Gyerekek, talán egy kisállat.

- Mindkettőtöket nagyon szeretlek. Örülök, hogy apa halála után hozzátok kerültem, és nem a nénikénk kezei közé. Di, sajnálom, hogy a múltban voltak konfliktusaink, és emiatt elmentünk egymás mellett, de most, hogy ezen túltettük magunkat, sokkal jobban érzem magamat. Ti ketten vagytok a családom. Di, szeretem, hogy mindig aggodalmaskodsz, akkor is, ha néha az idegeimre mész vele, mert tudom, hogy csak jót akarsz nekem. Tényleg nagyon jól főzöl, és mindig odafigyelsz a betegségemre is. Szeretek beszélgetni veletek. Patrick-ben imádom, ahogy meccset néz… Hatalmasakat tudok nevetni rajtad - vallotta be huncut mosollyal.
Arra vágyom leginkább, minden így maradjon, ahogy van. Most boldog vagyok - összegezte félszegen.

Az érzelmi áradozásokat próbáltam fülem mellett elengedni, miközben a konyhapultként szolgáló háttámla nélküli kis székre tettem le az elkészült ételt. Bátyám hazaértével lehalkítottam a hangfalat és az asztali díszen meggyújtottam a gyertyákat. A láng remegve táncoló fényében átnyújtottam a bőrcsíkokból font karkötőt Chrisnek. Aki egy luxus kategóriába tartozó parfümöt adott nekem. Kikerekedett szemekkel néztem rá, és az oly’ annyira kedves kisfiús szabadkozó mosolyával megosztotta az ajándék titkát: lopott. Egy kiadós ölelkezés után leültünk a sült csirkecombok mellé, és egy anyára megemlékező ima után elfogyasztottuk ünnepi vacsoránkat.
Csak késő este csatlakoztam vissza testvéreim életébe újból.

Adam megmosolyogta a lányt. Fenn állt Celia hálójának előterében, onnan hallgatta a nappaliból felszálló szavakat. Talán elszégyellte magát a fülelés miatt, ezért visszahúzódott a szobába és óvatosan behajtotta az ajtót. Az ágyra leheveredve írt egy üzenetet kedvesének.

Celia mobilja megcsörrent a konyhaasztalon, ő pedig úgy megiramodott felé, hogy kis híján felborította a székeket. Jól sejtette, Adam-től érkezett egy üzenete.

- Bocsi, de ha nem baj, felmegyek a szobámba - fordult Di és Patrick felé.

- Mikor szokik már le ez a fiú az erkélyre mászásról? - nézett a plafonra Diana.

- Di, ha találkozni akar velünk, majd használja az ajtót - mondta nagy komolyan Patrick.

- Fél a rosszallásomtól, ugye? - szegezte Celia-nak a kérdést nővére.

- Majd beszélek vele erről - ígérte a lány, - újra - dörmögte inkább csak magának, miközben felszaladt a lépcsőn.

Ahogy belépett a szobájába, eszményi kép fogadta. Adam egy szál alsónadrágban feküdt a paplan selymes anyagán, és hívogatóan nézte őt.

- Valaki azt írta, hogy meglepetés vár rám az ágyamban. Ez felülmúlta az elképzeléseimet.

Becsukta az ajtót, elfordította a zárat, majd lassan odament az ágy elé. - Hiányoztam? - kérdezte bársonyos hangon.

- Megmutathatom, hogy mennyire, Lia, csak gyere ide hozzám - felelte kissé mélyülő hangszínben Adam.

Csaknem egy újabb ágy-jelenet következik? – emeltem meg gúnyosan szemöldököm.
Celia rámosolygott a fiúra, majd kecsesen kibújt ruháiból. Egy szál bugyiban és melltartóban mászott oda Adam mellé, aki rögtön meg is csókolta.
Kinyomtam a monitort és a hangfalat. Hálófülkében elfeküdve keserűen gondoltam arra, milyen rég is volt, mikor a szerelem heve engem melengetett.
A kamera, amíg álmomra vártam tovább vette az eseményeket…

* * *

Adam egyetlen csókja elég volt ahhoz, hogy égni kezdjen benne a vágy. Rámászott, és lovagló ülésben ráült. Jó érzés volt, ahogy testük összeért. Adam kezei belemarkoltak a fenekébe, nagyokat sóhajtozott közben. Bebarangolta a hátát, finoman kikapcsolta a melltartóját, és a földre dobta. Pillantása perzselte a lány bőrét, először csak simogatta melleit, majd ajkai közé vette mellbimbóit, és erősen szívni kezdte őket, amitől Celia azt hitte, megőrjíti.

Apró csókokat nyomott a fiú homlokára, mikor abbahagyta mellei kényeztetését, és haladt egyre lejjebb. Csókolta a száját, a nyakát, a mellkasát, majd a hasát is. Végül elérkezett ahhoz a bizonyos kitüremkedő területhez is, melyet az alsónemű fedett. Gondolkodás nélkül megszabadította tőle a fiút, és óvatosan a kezébe vette férfiasságát, mire az hangosan felnyögött.

- Még sosem csináltam ilyet… - suttogta félénken.

- Ahhoz képest kezdesz eléggé kicsinálni - nevetett Adam, majd ráfonta ujjait a lányéra, és megmutatta, hogy jó neki.

Celia hamar felbátorodott, látva, Adam mennyire élvezi az új helyzetet, így ajkai közé vette játékszerét, hogy nyelvével is simogathassa. Adam reakciója mosolyra fakasztotta. A fiú belemarkolt kétoldalt a lepedőbe, lélegzetét gyakran visszatartotta, majd erősen zihálni kezdett.

- Lia… - nyögte szenvedélyesen, majd hangosan felszisszent. Gyengéden eltolta magától a lányt, majd fölé került, és csókolgatni kezdte. Kezei mindenütt ott voltak, csókjai perzselték Celia bőrét. Melleinél ismét hosszan elidőzött, majd a hasán lévő hegeket is elborította csókjaival. Hirtelen letépte a lány bugyiját, behajlított térdei alá csúsztatta kezeit, majd ráhajolt legintimebb testrészére.

Most Celia-n volt a sor a lepedőmarkolászásban. Sosem érzett ahhoz foghatót, mint amit Adam azokban a percekben mutatott neki. Nyelve vadul hajszolta a szenvedély beteljesülése felé, s ő érezte, hogy ez nagyon hamar be is fog következni. Adam visszahúzta egyik kezét melléről, és miután végigsimított a lábán, lassan a hüvelyébe csúsztatta azt. Celia-n remegés futott végig, teste ívben megfeszült a kellemes érzéstől, és ahogy a kéz belülről simogatta, képtelen volt visszatartani tovább szenvedélyét. Hüvelye ritmikusan rángani kezdett, ő pedig zihálva, nyögdécselve elélvezett.

Adam felnyalábolta a lányt, és ahogy a hátára fordult, magára húzta. Celia megtámaszkodott a fiú feje mellett. Adam benyúlt a lábai közé, megsimogatta őt, majd ismét beléhatolt ujjával.

- Még mindig lüktetsz… - súgta a lány fülébe, majd kéjesen beleharapott. - Olyan jól csináltad az előbb, hogy azt hittem, szétrobbanok…

- Én sem panaszkodhatom - mosolygott rá Celia. - Olyan finom voltál…

- Amilyen most nem leszek, Lia - ígérte. Odanyúlt az éjjeliszekrényre, levett róla egy óvszert, fogaival feltépte borítását, majd felhúzta férfiasságára. Két keze közé fogta a lány arcát, hosszan megcsókolta. - Te vagy felül, drága, te irányítasz - mondta kissé akadozva, majd annyit segített az ügyben, hogy gyorsan beléhatolt.

Celia felszisszent, majd óvatosan megmozdult, mire Adam arca kissé megrándult az élvezettől. Folytatta a finom kis mozdulatokat, egyre bátrabb lett, de Adam képtelen volt tovább várni. Megragadta a fenekét, erősen belemarkolt, és gyorsabb mozgásra ösztökélte a lányt, miközben ő maga is besegített csípőjével.
Vadul ölelkeztek, csókolták, simogatták egymást, majd végül egyszerre élveztek el. Celia egy kis idő múlva felemelkedett, Adam megszabadult az óvszertől, ő pedig visszabújt a mellkasára. Magukra rántották a takarót, szorosan összebújtak.

Sokáig csendben ölelkeztek csak, majd Adam végül megszólalt.

- Nem vagy egy egyszerű eset, Celia Burkett - sóhajtott egyet. - Neked adtam a testem, de azt hiszem, egy kis idő múlva a szívem is a tiéd lesz…

- Ne beszéljünk érzelmekről, Adam - kérte a lány. - Ne bonyolítsuk még jobban.

- Hiányoztál. Azt hittem, megőrülök Bianca mellett. Most még rosszabb volt őt csókolni, ölelni, és… - nem fejezhette be, Celia hirtelen legördült róla, kiszállt az ágyból, és öltözködni kezdett. - Mi a baj? - kérdezte riadtan.

- Idejössz, szerelmeskedsz velem, aztán Bianca-ról beszélsz. Szerinted milyen érzés ez nekem? - kérdezte ingerülten. Úgy érezte, beletiportak a büszkeségébe.

- Lia, ne haragudj. De kinek mondjam el, ha nem neked? Azt hittem, te megértesz engem - sóhajtotta, majd ő is felkelt, megkereste ruháit.

- Azóta változtak a dolgok - felelte, majd leroskadt az ágyra egy szál bugyijában, melltartójában.

- Tudom, hogy bánt téged - térdelt elé Adam. Megfogta a lány kezeit, arcához simította őket. - De nem tehetek ez ellen semmit. Ne kérd, hogy válasszak! Elfogadtál így, nem igaz? - emlékeztette.

- De igen - suttogta Celia.

- Csacska lány - dünnyögte kedvesen a fiú, majd karjaiba vonta. - ezerszer fontosabb vagy nekem, mint ő. Elhiszed?

- Elhiszem, Adam. Csak ne kérd, hogy meghallgassam, mit műveltek, mikor együtt vagytok - bújt hozzá immár ő is szorosan. Igyekezett legyűrni kibuggyanó könnyeit.

- Mit játszottatok Patrick-el és Diana-val? - váltott témát Adam.

- Hallottad? - döbbent meg a lány.

- Csak téged.

- Elmondtuk egymásnak, mit szeretünk a másikban, mik a terveink. Szüleink szokása volt ez karácsonykor – mesélte. – Apropó, karácsony! Még oda sem adtam az ajándékodat! - mondta, majd felpattant, és kivett a szekrényéből egy csomagot. Adam hamar kibontotta, és azonnal fel is próbálta az új pólót. - Nem akartam nagyon személyeset venni, így mondhatod, hogy az egyik rokonodtól kaptad - magyarázta.

- Nagyon tetszik! - mosolygott. - A te ajándékod ott van a párnád alatt - említette, mire Celia ráhasalt az ágyra, és kitúrta a kis dobozkát a párnája alól. Felpattintotta a tetejét, és elámulva vette ki belőle a vastag ezüst karkötőt - mindig ezüstöt hordasz, így én is azt vettem. Ha esetleg nem tetszik a mintája, visszaviheted a boltba, és…

- Gyönyörű. Felteszed? - kérdezte. Adam odahasalt mellé, és felcsatolta a csuklójára az ékszert.

- Nagyon fontos vagy nekem, Lia - suttogta Adam.

- Ahogy te is nekem - válaszolt a lány.

- Játszol velem is? - kérdezte Adam, mire Celia felkacagott.

A szekrény polcain halomba állított könyvek tetején egy kis kamera fekete szeme meredt a derengő fényben úszó ágy felé, ahol két fiatal, önmaguk őszinte érzelmei elöl menekülve egyéb titkokat suttogtak el egymásnak, kevésbé értékesnek vélt titkokat…