KÖTELÉK - 16. fejezet

SZERELEM

Csak 16 éven felülieknek!

Celia álmosan botorkált le a konyhába. Kinyitotta a hűtő ajtaját és egy sárga Post-it reppent le róla a földre.
A fáradtságtól vékony csíknak tetsző szemével meredt a papírlapra és hangosan mormolva összeolvasta a cirkalmas betűket:

Kellemes napokat Nektek!
27-én este érkezünk.
Sok puszi:
Di és Patrick


Elmosolyodva kivette a tejet a hűtőből, müzlijére öntötte, és megreggelizett. A fürdőszobában eltöltött néhány kellemetlen pillanatot, mire sikerült kellőképp’ ellazítania a hasizmát, hogy be tudta adni az inzulint, de végül sikerült neki. Fogat mosott, megfésülte mézszőke hajzuhatagát, majd visszament a konyhába, hogy Adam férfigyomrának megfelelő kiadós reggelit készítsen.

Kenyeret szelt, megkente vajjal, sonkadarabokat, paradicsomot, sajtot tett rá, majd behelyezte a sütőbe, és megpirította. Mikor kész lett, óvatosan kivette a tepsit, és a pultra rakta. Kivette belőle a kenyérszeleteket egy tányérra, és épp vissza akarta tenni a sütőbe a tepsit, mikor kicsúszott a kezéből. Ösztönösen utána akart kapni, de még időben elrántotta a kezét, és így a combját érte a még mindig forró fém.
Fájdalmasan felkiáltott. Bőrén tenyérnyi vörös folt tűnt elő, ott, ahol a tepsi hozzáért.

- Hol van ilyenkor az az ablakon besurranó lovag? – kiáltottam fel ingerülten. Feszültem figyeltem, ahogy a húgom elbattyog konyharuháért, és benedvesítve körbetekeri lábán. Önkéntelenül felsóhajtottam, amikor Adam végre feltűnt és a konyhapadlóra roskadt lányt felemelte.

- Mi történt? - kérdezte aggódva.

- Magamra ejtettem a tepsit - szűrte ki fogai közt Celia.

- Mutasd - kérte Adam, mire ő elvette a nedves ruhát sajgó bőréről. - Nagyon fáj?

- Neked mennyire fájna? Naná, hogy nagyon fáj neki, te ütődött! - kiáltottam fel ismét.

- Nagyon – nyelte le könnyeit Celia.

- Hol tartja a nővéred a kenőcsöket? - kérdezte a fiú elszánt arccal.

- A hűtőben, a legalsó fiókban. De miért…?

Adam előkeresett egy kenőcsöt, és vastagon bekente a lány lábát vele.

- Ez kisebb égési sebekre való. Naponta két-háromszor kell bekenni - magyarázta.

- Csak nem te is orvos leszel? – mosolyodott el Celia a fájdalomtól kissé kényszeredetten.

- Nem, de ragadt rám pár dolog. Sokkal inkább szeretnék rendőr lenni - vallotta meg. - Jobb már? - kérdezte kedvesen.

- Mintha jeget raktál volna rá. Reggelit készítettem neked… - mutatott a pulton levő tányérra. - Ki fog hűlni, ha nem eszed meg.

- Gyere, segítek felállni - nevetett Adam, - te kis konyhatündér.

Adam a lány hóna alá nyúlt, és lassan talpra állította. Celia elbicegett a fotelig, és igyekezett úgy leülni, hogy ne kenjen össze semmit a kenőccsel. Adam eközben hatalmas harapásokkal elpusztította a négy szelet kenyeret, és megivott mellé fél liter narancslevet is.

- El nem tudom képzelni, hogy bírsz ennyit enni - ámuldozott Celia, - én csak egy felet tudnék megenni.

- Amilyen gebe szegény, nem csoda – csattantam fel, amire Chris felkapta fejét.

- Szegény?

Válaszul legyintettem egyet, és újra a monitorra meredtem.

- Tudtommal csak a szénhidrát beviteled számít, nem? Miért nem nassolsz napközben olyan dolgokat, amiben nincs, vagy csak nagyon kevés van? - kérdezte Adam. - Ha kicsit erőlteted, elkezd kitágulni a gyomrod, és többet fogsz tudni enni. Híznál is pár kilót, ami hidd el, nagyon jól állna neked.

- Túl csontos vagyok, ugye? - biggyesztette le ajkát szomorúan.

- Inkább túl csacska… Gyönyörű vagy, Lia, de aggódom az egészséged miatt. Másrészt félek, ha erősen magamhoz húzlak, eltöröm a kis csontjaidat - nézett rá lágyan Adam. Tekintete felért egy simogatással. - Nagyon finomak a szendvicseid.

- Igyekeztem. Mondhatni feláldoztam a lábamat az éhséged csillapítására. - nevetett Celia.

- Imádom a lábad, Lia - nézett rá komolyan. –Jut eszembe, nem játszottunk tegnap este - rótta meg szelíden.

- De! – ellenkezett a lány.

- Azt beszéltük át mit szeretsz velem együtt csinálni az ágyban. Az nem ugyanaz, amit a családoddal csináltál.

- Akkor ma bepótoljuk. Ki kezdje?

- Én szívesen kezdek - vállalta el Adam lelkesen. - Szeretem, ahogyan rám nézel, a szemeid olyankor mindig csillognak, mintha ők külön örülnének, hogy láthatnak engem. Szeretem a hajadat, mert egészen különleges színe van, mindig virágillatú, és olyan selymes, hogy legszívesebben folyton csak simogatnám. Szeretem a bőrödet, mert olyan lágy, és nagyon vonzó az illata. Szeretem a kezeidet, főleg, mikor megérintesz velük. Senki sem képes olyan érzelmeket kiváltani belőlem, mint te egyetlen érintéssel! - ismerte be. - Szeretem a melleidet, mert egyszerűen tökéletesek, a hasadat, attól függetlenül is, hogy sebhelyes. A formás kis popsidat imádom markolászni, de erre szerintem már magadtól is rájöttél, a lábaidat említettem már. Egy kis részt kihagytam, de hidd el, azt is imádom - mosolygott huncut ábrázattal, majd elkomorodott. - Mindenesetre nem szeretném, ha azt hinnéd, ami köztünk van, az csupán szex, mert nem csak az… - ám itt sokat sejtetően témát váltott. - Az egyik tervem, hogy rendőr leszek, a másik, hogy kívül-belül kiismerjelek. Mindent tudni szeretnék rólad. Az egyik vágyam, hogy megszabaduljak a nem kívánt dolgoktól, - ezen nyilván Bianca-t értette - a másik vágyam pedig, hogy örökké veled lehessek!

Celia szemébe könnyek szöktek Adam mondatainak hatására, de azért elmondta saját verzióját is, habár kicsit remegő hangon kezdett hozzá.

- Nem akarlak megismételni, fölösleges volna. Olyannak imádlak, amilyen vagy, szeretem minden egyes porcikádat. Melletted teljesen biztonságban érzem magamat, és úgy vélem, mindenben számíthatok rád. Én is szeretnélek kiismerni téged. A tervem az, hogy leérettségizem, főiskolára megyek. A vágyam… - eltöprengett egy pillanatra, mégis mit mondjon - a vágyaim veled kapcsolatosak.

- Kifejtenéd ezt bővebben, Lia? - vonta össze a szemöldökét.

- Vedd már észre, hogy szeret téged! - kiáltottam a képernyőnek felindultan.

- Úgy nézed őket, mintha szappanopera lenne - nevetett ki Christian, mire kicsit visszavettem a hangerőmből.

- Szeretnék veled táncolni, sétálni, filmet nézni, mindent, amit elbír egy ilyen fajta kapcsolat, mint a miénk - mosolygott rá félszegen.

- Imádnivaló vagy, tudod? - kérdezte, miközben odalépett a fotelhez, és letérdelt a lány lábai közé.

- Te vagy az… - suttogta Celia, miközben olyan közel hajolt Adam-hez, hogy az orruk csaknem összeért. Egyik kezével lágyan végigsimított a fiú borostás arcán, másikkal belekapaszkodott izmos felkarjába, majd olyan gyengéden csókolta meg, mint még soha. Igyekezett minden érzelmét beleadni ebbe a csókba, hogy ne kelljen kimondania, Adam magától jöjjön rá, mit érez iránta.

- Mit érzel irántam? - kérdezte elfúló hangon a fiú, mikor ajkaik elváltak.

- Mit gondolsz, mit érzek irántad? - nézett bele barna szemeibe félszegen Celia.

- Elbizonytalanítottál - vallotta be.

- Ahogy te engem - felelte pajkos mosollyal a lány.

- Hazudtam este, Lia. Nem fogok kis idő múlva beléd szeretni. Már beléd szerettem! - lehajtotta a fejét a lány ölébe, így rejtve el előre arcát. Celia cirógatni kezdte a haját, majd két keze közé fogta Adam arcát, kényszerítve őt, hogy felemelkedjen, és szemeibe nézzen.

- Én is beléd szerettem, Adam. Tiszta szívvel szeretlek, és kétlem, hogy ez valaha is megváltozna.

Celia szemei könnyesen csillogtak, de nem foglalkozott vele. Legnagyobb vágya, melyet senkinek sem árult el, immár valósággá vált, Adam szerelmet vallott neki. Lábával mit sem törődve szorosan magához húzta a fiút, fejét a nyakába fúrta, de ekkor már nem tudta feltartóztatni könnyeit. Adam beletúrt a szőke fürtökbe.

- Boldog vagyok, Lia, de nagyon fáj, hogy nekünk csak ilyen lopott órák jutnak - suttogta a lány fülébe.

- Adam, semmi sem számít, csak az, hogy együtt legyünk! Engem nem érdekel, mi történik köztetek Bianca-val, csak hozzám gyere haza! - súgta vissza sírós hangon.

- Én nem tudnám elviselni, hogy más öleljen helyettem - szorította erősebben.

- Ó, persze, Celia viseljen el bármit, de te nem tennéd meg mindazt cserébe. Férfiak… - fújtam dühödten. Adam kezdi elveszíteni a szimpátiámat. Futólag az ágyam feletti polcon heverő baseballütőre pillantottam.

- Engem sosem fog más ölelni, csak te, Adam - fogadta Celia.

- Mondd ki újra - kérte.

- Szeretlek - mosolyodott el végül a lány.

- Hát még én… - dünnyögte Adam, miközben gondosan ügyelve a lány sérült combjára felemelte, és felszaladt vele az emeletre, hogy megmutathassa neki mennyire.

- Ezek telhetetlenek. Chris, már megint szerelmeskednek… - tájékoztattam az ágyon olvasgató bátyámat, és a privát szférát meghagyva nekik újra kikapcsoltam a monitort.

- Ilyenek a szerelmesek. Ők pedig még nagyon az elején tartanak a kapcsolatuknak - magyarázta homlokráncolva. - Neked is volt már pasid, tudod, hogy megy ez.

- Persze, egyszer rég… - suttogtam.

A nap jelentős részét a meleg takaró alatt töltötték összebújva.

- Csak erre vágyom ezekben a napokban - mondta Adam, majd apró csókot nyomott a lány homlokára.

- Csak te és én - dünnyögte Celia, majd álomba szenderedett.

Adam továbbra is simogatta szerelmét, rajongó tekintettel nézte őt, ahogyan aludt, majd fél órával később már ő is elszundított.